34. rész:

A palotában nagy a készülődés, megkezdődött a harmadik forduló, a kardpárbaj. A legnagyobb feltűnést mégsem ez kelti, hanem Bidám, aki szimplán betörte a nagy kaput. Átöltözött fekete hváráng ruhába, arcáról leolvadt a mosoly, tekintetébe gyilkos szándék költözött. Teljesen komoly hangon bejelenti, ő is részt akar venni a bajnoki tornán. Az emberek csak döbbenten merednek rá.

Aztán az egyik hváráng felnevetett, és beszólt neki, hogy azonnal hordja el magát, egy ilyen rangos eseményre még nézőként sem látják szívesen az ilyen csavargókat, nem hogy harcolnának vele. Különben is, csak 32 hváráng vehet részt a tornán, és a létszám már rég meg van, akkor mit akar itt?

Bidám lesújtó pillantást vet rá, aztán elé köp, ezzel kihívta őt. A hváráng kivörösödött arccal nekitámad, mire Bidám helyből lerúgja a csávót. Amaz már fel sem kel a földről. Bidám gúnyosan elvigyorodik, és végignéz a többieken: Na mi van, akar még valaki vele kötözködni? Aztán csúfondárosan kijelenti, hogy ő úgy látja, a 32-es létszámból kiesett valaki, de milyen szerencse, hogy ő ott van, mert így pótolhatja. Szó szerint helyet csinált magának a csapatban.

    Aztán felemeli az állát, és kijelenti, őt senki ne merje lenézni, mert a nagymester tanítványa, és joga van hvárángként részt venni a versenyen. Az emberek levegő után kapkodnak, sokan nem is tudták, hogy Munno pártfogoltja, de most uzsgyi elszaladtak a mesterért, odahozatták, és megkérdezték, Bidám igazat állít-e. Munno habozott, aztán mégis bólintott. Igen, Bidám a tanítványa. A fiú összeszorítja a száját. De nehezére esett elismernie!

Látványos színr elépése kiverte mindenkinél a biztosítékot, rögtön el is indulnak a találgatások, hogy ki is ő valójában. Bidám talán hallja a pletykákat, de nem törődik velük, inkább indul, hogy felmérgesítsen pár kockafej hvárángot. Ha mind olyanok mint a székrekedéssel küzdő Jusin és Álcson, akkor könnyű lesz kihozni őket a sodrukból. Na végre talált egy párat, oda is megy hozzájuk. Röhögcsélni kezd, gúnyolódni, azzal fenyegetőzik, hogy vigyázzanak vele a többiek, mert mindegyiküket seggbe fogja rúgni, mire amazok már legszívesebben most agyonverték volna őt.

De mielőtt elfajulna a helyzet, Tokmán megjelenik mögötte, és magához inti őt. Bidám odamegy, kérdezi, mi a helyzet. Tokmán rámutat, arra kíváncsi, mi ez az egész. Ha már részt akar venni a tornán, akkor mért mutatja magát agyalágyultnak a többiek előtt? Még a végén azt fogják hinni a hvárángok, hogy nem tud harcolni! Bidám bölcsen elmosolyodok, és azt válaszolja: A küzdelem általában fejben döntődik el. Aztán Tokmán azt akarja tudni, miért jelentkezett a versenyre? Bidám újfent biztosítja őt, ne aggódjon, Jusin lesz a hvárángok parancsnoka.

Tokmánnak ennyi elég, máris továbbmegy. Bidám is indul, de összefut Misillel az úton. Megismétlődik a tegnapi jelenet, ám annyi különbséggel, hogy úgy tűnik, mostanra alaposan felkeltette az asszony figyelmét, mert ő szólítja le Bidámot. Ugyanarra kíváncsi, amire a többiek: Mért indult a versenyen? A fiú pedig ugyanazt válaszolja, amit a többieknek, mert joga van hozzá, hiszen ő Munno tanítványa.

    Misil elgondolkodik ezen, aztán tovább indul. Bidám azon gondolkozik, hogy vajon Misil tudja-e, hogy ő a fia. Aztán az anyja megtorpan. Áhá, most esett le neki! Na végre, ideje volt! Misil viszont nem fordul vissza, nem rohan oda hozzá, nem öleli át rég elveszett gyermekét... Nem, ez egy kegyetlen, szívtelen nő, ilyesmi nem is várható el tőle. Az anyja szimplán csak továbbmegy, ott hagyta őt.

Na de nincs értelme sokáig bánkódni ezen, hiszen kezdődik végre a lényeg, maga a harc. Mindannyian ünnepélyes keretek között felállnak, várnak a parancsra. Dobpergés és... rajt! Mind a 32 üti-vágja egymást, mint a répát. Bidám szerez egy sérülést a bokáján, de igyekszik nem mutatni. Aztán ahogy elkezdődött, olyan hamar vége is lett. A gyenge láncszemek hamar kidőltek, a földön nyögve fekszenek. Négy ember maradt talpon: Bidám, Jusin, Álcson és Bodzsong. Ők fognak kardpárbajt vívni, amíg már csak egy marad.

Bidám olyan fáradt, hogy az első ágyban, amit talál, álomra hajtja a fejét. Már csak arra kel fel, mikor kezdődik a Bodzsonggal való párbaja. Megérdeklődi, ki nyert Jusin és Álcson közül. Jusin? Az jó! Jól halad a terv. Szóval most kimegy, lekaratézza ezt a Bodzsongot, aztán végül Jusinnal kell megmérkőznie. Ilyen egyszerű az egész!

Na ja, az volna, ha ez a Bodzson tisztességesen játszana, de valahonnét tudhatja, hogy a bokája megsérült, mert folyton csak azt rugdossa. A francba, többször van a földön, mint tervezte. Ez nagyon nem lesz így jó, nagyon nem... Bidám mérgesen újra feláll, elege lett a játszadozásból, most már komolyan ideje lesz odacsapnia ennek a tökfejnek. Vesz egy mély levegőt, és koncentrálni kezd. Lassan lemegy alfába, a tömeg zsongását csak messziről hallja, a bokájában lévő fájdalom tompa lüktetéssé változik. Az egyetlen, amit érez, az a saját szívverése. Bumm... Bumm-bumm... bumm-bumm... És a keze magától felemelkedik, körözni kezd vele a levegőben. Érzi, ahogy áramlik benne a csí energia. Egész teste megfeszül, és ekkor elszabadul benne valami. Lábával előrerúg, és Bodzsong repül vagy húsz métert. Az emberek döbbent váó-zásba kezd. Bidám kinyitja a szemét, és mesterére néz. Munno tágra nyílt szemekkel bámul vissza rá. Na, mi az mester? Nem mutattad meg Bidámnak ezt a mozdulatot soha, ő mégis elleste tőled. Vajon büszke vagy tanítványodra?

Szóval Bodzsong vesztett, és ezennel kezdődhetett a végjáték. Jusin, aki pár horzsolást már beszerzett magának... Bidám, akinek már a bokája ordított a kíntól... egymás mellett állnak, kérdezik őket, hogy elhalasszák-e holnapra a mérkőzést. Nem kell, megküzdenek most! Rögtön fel is veszik az alapállást, csakhogy Bidám egyre ki-kitér Jusin csapásai elől. Ha a hváráng rávág egyet, szinte összerogy, úgy tesz, mintha nem bírna felállni. Mindenki számára egyértelmű, nem teljes erejéből harcol. Jusin a legdühösebb emiatt, mikor összecsapnak, fogai között azt sziszegi neki, küzdjön rendesen. Bidám úgy tesz, mintha nem hallott volna semmit.

Aztán egy csapásra véget ért a színjáték, mikor Csilsuk leállította a harcot, és számon kérte őket, mit jelentsen ez. Összebeszéltek? Vagy mért nem küzdenek rendesen? Hogy merészelik így beszennyezni e szent tornát becstelenségeikkel?

Aztán a kiképzőtiszt Munnóhoz fordul, és megesküszik rá, megvakítja önmagát, ha ez tisztességes küzdelem volt. A nagymester döntsön azonnal! Igaza van, hogy meggyanúsította őket?

33. rész:

    Hoppá, Jusin rájött, hogy mi a harmadik jelentés? Valami lehetetlen álom, amit ki sem szabad mondani. Hogyan? Egyesíteni a koreai királyságokat?! És ezt még a nagy Dzsinhüng király álma volt, de egy időben elveszett a rendelete? Micsoda történet! Munno láthatóan elégedett. De miért is? Bidámnak még csak most esett le. A három jelentés... a három HÁN! Hogy lehetett ilyen hülye, hogy nem jött rá! A mester az első kettőt megírta, de az utolsót sosem tudta befejezni. Hát akkor ezért, mert még ő sem tudta, mi ez a lehetetlen álom.

    Ezennel Jusin nyerte a második fordulót. Tokmán eljött hozzájuk, Munnoval akar beszélni. Miket nem mond ez a lány! Ő akar lenni az uralkodó, és meg fogja valósítani a lehetetlen álmot? Hát igen, amilyen okos és gyönyörű, még sikerülni is fog neki. Aztán azt mondja, már tud felelni a mester kérdésére, hogy ő mitől jobb, mint Misil. Ő reményt, álmokat fog adni a népnek. Istenem, milyen tiszta, milyen jó az ő lelke! Már most királynő, Bidám szívének királynője. Igen, teljességgel neki adja magát! Egy ilyen nőt érdemes szeretni!

    Hogy mondod, mester? Most mért beszélsz így Tokmánnal? Mért ne lehetne nő az uralkodó? Na és, ha nő, annál inkább csodálatraméltó az egyénisége! Ő nem gyengén a háttérbe húzódik, hanem küzd, és mer álmodni! Ezért nem kell őt lenézni, ő egy különleges lány! Egy elbűvölő szépség... Bidám egyetlen szerelme...

Amint Tokmán elment, Bidámnak elterelődött a figyelme. A három HÁN... A könyvek, amiket a mester ígért neki gyerekkorában. Munno azt mondta, sokat kell tanulnia, mire megkaphatja. És ő sokat tanult, mindent elsajátított a mestertől, mégsem kapta meg. Ez nem ér! Azok a könyvek az övéi! Ő fogja megvalósítani a lehetetlen álmot, hogy Tokmán örüljön. A lány boldogsága most már mindennél fontosabb lett neki.

    Amint a mester elment valahová, Bidám cselekedett. Elment a szentélyhez, és azt hazudta a papoknak, hogy Munno küldte, hogy vigyen el neki egy könyvet. Beengedték, ő pedig kutakodni kezdett a mester ládájában. De a 3 HÁN nincs sehol, hiába kereste. Helyette viszont talált egy feljegyzést arról, hogy a mostani király nagybátyjának (aki előtte volt a trónon, csak elűzték) volt egy fia. Furcsa, hogy ennek a fiúnak a születési dátuma megegyezik az övével. Gyorsan lemásolta a nevét egy papírra, és eldöntötte, tovább fog kutakodni.

    Ahogy sétált, eszébe jutott egy ötlet. Szedett a réten virágot, és elment megkeresni Tokmánt. A hercegnő a gyakorlótéren állt, Jusint nézte, miközben harcolt. Áh, igen, készül a kardpárbajra, a harmadik megmérettetésre. Nem is ez a gond, hanem ahogy Tokmán tekint rá... Bidámnak egy pillanatra görcsben állt a gyomra a féltékenységtől. Még soha nem érzett ilyet. Mitől jobb Jusin, mint ő? Semmivel! Tokán mégis odáig van ezért az ostoba hvárángért.

Áh, végre Tokmán észrevette! Bidám szégyellősen rámosolygott, és gyorsan átnyújtotta neki a virágokat, mielőtt inába szállt volna a bátorsága. Amikor még hozta őket, nem tűntek ilyen jelentéktelen, fonnyadt kóróknak, de most mégis azt érezte, hogy Tokmán többet érdemelt volna. Oh, vajon örülni fog egyáltalán neki? Vagy megsértődik? A fenébe, a harchoz jobban ért, mint az udvarláshoz!

De az Istenek kegyesek voltak hozzá, mert Tokmán elmosolyodott. Örült a virágoknak, Bidám pedig örült, hogy örül. Micsoda megkönnyebbülés, tetszettek neki, elfogadta őket. Bidám hányaveti módon megjegyezte, hogy fogalma sincs miért, de a lányok szeretik a virágot. Tokmán megköszönte, és azt mondta, hogy Bidám az egyetlen, aki lánynak tekinti őt. Ha már így meglágyította a szívét, akkor Tokmán esetleg megengedhetné neki, hogy bejárása legyen a királyi könyvtárba. Azt füllentette, hogy nagy a tudásvágya, azért akar oda bejutni. A lány simán megengedte neki.

Bidám boldogan sietett a könyvtárba, elérte, amit akart. Gyorsan rávetette magát a könyvekre. A nevet, amit feljegyzett magának, az alapján keresgélt. Rá is bukkant, aztán úgy ledöbbent, hogy percekig csak pislogott. Ő a trón-fosztott Dzsindzsi király és... MISIL eldobott közös gyereke? Az ellenség az anyja? Az a hidegvérű asszony az az álomkép, amit idáig dédelgetett magában? Az a nő, aki a hatalomért elhagyta őt?

    Szinte sokkos állapotban botorkált ki a könyvtárból. És kivel futott először össze? Mi sem természetesebb, Misillel. Vajon ő tudja, hogy a gyermeke? Ha tudja, hát az elég nagy szívtelenség volt tőle, mikor majdnem kivégeztette a főtéren. De ha neki sincs tudomása róla... Nem volt ideje ezen tovább gondolkozni, mert épp elhaladt mellett a kíséretével. Bidám félreállt az útjából, és igyekezett uralkodni az arckifejezésén, bár attól tartott, a szeme elárulja őt.

    És valóban, Misil megtorpant előtte. Visszafordult, és ránézett. Bidám visszanézett. Az asszony elmosolyodott, és azt mondta Bidámnak, milyen ügyes és okos fiú ő. Bidám azt válaszolta, félig sem olyan ügyes, mint Misil asszony. Aztán elmesélte neki, hogy a mestere szerint Misil attól ilyen hatalmas, mert lelkiismeret-furdalás nélkül tud ölni, és senkit sem enged közel magához. Misil elmosolyodott, azt kérdezte a fiútól, ő hogy van ezzel. Ő érez sajnálatot a meggyilkolt emberek iránt? Bidám felnevetett. Ugyan, ő előbb megöli őket, aztán ráér értük bánkódni. Misil elkomorodott. Ha Bidám ilyen kijelentéseket tesz, akkor legalább ne ilyen teli szájjal nevetve mondaná. Bidám gúnyolódva eleresztett egy olyan félmosolyt, amit idáig az anyjától látott. Akkor hogy nevessen? Így? Misil felháborodva ott hagyja őt.

Bidám hazament Munnóhoz, aki ordítozva fogadja őt. A mester tudni akarja, hol volt eddig Bidám, és mért kutakodott a ládájában. A fiú nem ijed meg, most az egyszer nem alázkodik meg előtte, sőt, felhánytorgatja neki, hogy azok a könyvek őt illetik, neki ígérte, akkor mért nem adja oda neki. Aztán felteszi a leglényegesebb kérdést: Hogy van az, hogy a mester fél a tanítványától? (ezt arra értette, hogy gyerekkora óta utálja Munno, mert Bidám élvezetét leli a gyilkolászásban.) A mester nem válaszol, teljesen ledöbbentette, hogy Bidám dacolni merészel vele. A fiú elsírja magát, és bevallja neki, ő mindig is apjaként tisztelte és szerette Munnot, pedig tisztában volt vele, hogy nem ő az apja. És mit kapott érte cserébe? Még egy ölelést sem. Miután beolvasott mesterének, elszalad.

Bidám egyedül, magányosan sétálgat a sötét utcákon. Este van, még sem akar visszamenni Munnóhoz, hogy legyen hol lehajtania fejét éjszakára. Nem, a mester elárulta őt. Mért nevelte fel egyáltalán? Hiszen Misil fia, az ellenség gyermeke! Talán sajnálatból? Vagy azért, hogy ő legyen az eszköz, mellyel bosszút állhat Misilen? Végig az anyja ellen akarta fordítani? Mi volt a célja?!?! Mert az a kifogás, hogy őt akarja megtenni a 3 HÁN mesteréve, az hazugság volt. Amivel még kis fiú korában hitegette, hogy tanuljon és meg lesz a haszna, mind-mind hazugság volt. Ha így lett volna, akkor most odaadná a könyveket. De nem adja, mert nem bízik benne, csalódott benne. Hogy mondta? Nem az, akinek hitte! Hát igen, túlzottan hasonlít Misilre. Arra az átkozott kőszívű némberre, aki eldobta őt!

    Bidám egyszer csak összerogyott az utcán. Még soha életében így nem szenvedett. Olyan fájdalom volt ez, olyan mélyről jövő kín... Elhagyták! Az anyja is és a mester is. Őt senki sem szereti. Tokmán után is hiába vágyakozik, Jusinért van oda. Miért? Miért? Miért? Miért?

Sokat vergődik, szó szerint ordít, szenved, megállíthatatlanul zokog. Aztán lassan elcsitul minden. A fájdalom lassan átformálódik valami mássá. Elhatározássá. Igen, megmutatja nekik! Félredobták, mint egy értéktelen kacatot? Nem! Meg fogja mutatni nekik, hogy mit veszítettek! Bidám nem szemét, hanem egy ember, akinek ugyanolyan jogai vannak, mint másnak! Bidám mostantól ki fogja vívni a neki járó tiszteletet!

Felállt, első útja Tokmánhoz vezetett. Misil és Munno veszett ügy, de talán a lánynál még lehet esélye... Most csak ő számít! Ha látja rajta a hercegnő, hogy hűen szolgálja, hogy mindenre képes érte, akkor egy napon viszonozni fogja a szerelmét.

Tokmán csodálkozva néz fel rá, mikor megjelenik nála. Bidám nem mond neki semmi mást, csak egy mondatot: Megígéri neki, hogy Jusin lesz a parancsnok.

32. rész:

Közben megkezdődik a hvárángok tornája, ami három fordulóból áll, és aki ebből kettőt nyer, az lesz győztes. Tokmán és Misil, ahogy azt kell, egyből vetélkedni kezdenek, hogy az ő jelöltjük legyen a nyertes. A hercegnő annyira felbuzdul, mindenféleképpen csak Jusint akarja a hvárángok vezetőjének látni. Szóval le kell győznie ezt a Bodzsongot? De nagy szám! Bidám szerint ez sima hetvenkedés a katonák között, nem kellene úgy odalenni tőle. De mivel Tokmánnak ez fontos, hát akkor jó, foglalkozzon csak éjjel-nappal Jusinnal!

Az első megmérettetés olyan hamar lezajlik, hogy még magukhoz sem tértek a hvárángok, máris válaszolniuk kellett Munno kérdésére: Hány katonát láttak az idefelé vezető úton, akik nem tartoznak Sillába? Azok meg csak ültek ott, mind megkukultak. Istenem, de bénák! A mester csak a megfigyelő-képességüket tesztelte, és ezek máris elbuktak. Jusin, a nagy Jusin volt a legszótlanabb mind közül. Bezzeg Bodzsong könnyedén válaszolt. Ezzel el is nyerte az első fordulót. Gratulálunk!

Bezzeg Tokmán dühöngött, és habár nem mondta ki, többet várt volna Jusintól. Jusin feszeng előtte, szeretne megfelelni neki. De Bidám szerint hiába a nagy tenniakarás, ha nem párosul ésszel és erővel, akkor ő nem méltó a hvárángok parancsnoka lenni. Azért Tokmánt sajnálja, lehetne a lánynak jobb bajnoka is, akinek a segítségével legyőzhetné Misilt. De Jusinnal karöltve? Kétséges, hogy egyáltalán ezt a kis versenyt megnyerik.

Bidám elmegy Munnohoz, hogy megkérdezze tőle, mi lesz a második feladat. A mester nem válaszol, inkább azt akarja tudni, Jusin küldte-e. Bidám a fejét csóválja. Nem, önmagától jött. Ő is hváráng akar lenni. Aztán finoman kitér arra, hogy kik a szülei. Hiszen ha hváráng akar lenni, akkor hivatkoznia kell valamilyen nemesi családi háttérre, nem? De Munno kitér, és elhajtja Bidámot.

Munno újra összehívja a hvárángokat, és felteszi a második kérdését. Aki arra válaszolni tud, az nyeri ezt a fordulót. Mi Silla három jelentése? Mi van? Három jelentése is van? És mégis mi? Felvilágosítják róla, hogy az első kettő közismert: Az uralkodó emelje fel a népet, És sok pénzt fektessen a katonaságba. De a harmadik, az bizony nehéz, mert senki sem tudja. Senki? Olyan nincs! Valaki csak tudja, nem?

   Elmegy Tokmánhoz, aki nagy munkában van Jusinnal. Felforgatják az egész könyvtárat, hogy megtalálják valahol a harmadik jelentést. Bidám ott is hagyja őket, minek zavarjon? Majd ezek ketten rájönnek a megoldásra. Ha meg nem, akkor az szívás, mert ha a másodikat is Bodzsong nyeri, Misil győzedelmeskedett.

31. rész:

A nagy tömegben valahogy elkeverednek egymástól, így sokáig fogalma sincs arról, mi történt Munnoval, de aztán jön a hír: Csilsuk (hvárángok kiképzőtisztjének) beavatásán a mester betört? És aztán kiderült, hogy itt, a palotában mindenki ismeri őt? Ő a nagymester?

Ú, azt a, ezt nem is tudta róla! Ilyen magasan áll a mester? Mért nem mondta idáig? És lekaratézta az összes hvárángot, akik meg akarták akadályozni, hogy elfoglalja a helyét? Áh, a hülyék! Bolond az, aki egyáltalán megtámadja Munnot. A mester legyőzhetetlen!

Bidám arról is hallott, hogy ezek után Munno egyből találkozott kettesben Misillel( ezek régről ismerik egymást?), aztán Tokmánnal is ( na mit szólt a mester? Igaz, hogy milyen csodálatos az a lány?).

Úgy döntött, hazamegy, megkérdezi tőle, mire jutott, de amint a kunyhóhoz ért, beszélgetést hallott odabentről. Hallgatózni kezdett, ez egy női hang? A mester egy nővel beszél? Tokmánról és róla? Mit mondott?!?! Házasság? Komolyan házasságot emlegetnek? Munno azt akarta, hogy Tokmán legyen a felesége? Még ilyet! Aztán egy még ennél is érdekesebb kérdés hangzott el. A nő azt kérdezte a mestertől, hogy még mindig ez a terve. Munno azt válaszolta, hogy nem tudja. Szokhvá elvitte Tokmánt, pedig ő akarta felnevelni. Ha ő nevelhette volna, akkor most nyugodt szívvel bízná rá a királyságot. És Bidámban sem olyan biztos. Gyerekkorában még másnak hitte őt, de mostanra csalódott benne. Nem az, akinek gondolta!

Bidám arrébb megy, nehogy hallgatózáson kapják. A mester szavai nagyon fájtak neki. Tudta ő jól, miről van szó. Emlékszik még arra az estre, mikor ellopták tőlük a 3 HÁN könyvét, ő pedig bosszúból megölte a tolvajokat. Azóta a nap óta Munno nem szereti őt, és folyton csak szidja, szidja mindenért. Szóval csalódott benne...

Megy két lépést, aztán megtorpan. Várjunk csak egy percet! Tokmán hercegnő! A király lánya! Hogyan szánhatták akkor kettejüknek azt a sorsot, hogy összeházasodjanak? Csak nem ő is valamiféle nemesi családból származik? A mester sosem beszél arról, kik voltak a szülei... De Bidám kiváncsiságát most alaposan felkeltette.

30. rész:

Ha már így lenyugodott egy kicsit a háborgó tenger, és végre kimászott abból a büdös cellából, ideje meglátogatni a mestert. Munno nem volt messze, de olyan közel sem, hogy a városban történt eseményekről értesült volna. Bidám mindent elmesél neki töviről-hegyire. Annyit áradozik Tokmánról, hogy a mester már szinte kíváncsi lesz a lányra. Szóval ő az elveszett iker, akivel az a Jusin hváráng bóklászott még nem rég? Micsoda történet! Hogy mondod, Bidám? Szolgálni akarod őt? Valóban? Hát ha még a te elismerésedet is elnyerte, akkor tényleg nem lehet hétköznap nőszemély...

Micsoda?!?! Királynő akar lenni? Nem királyné? Egyértelmű, csak a férje lehet király, egy nő nem ülhet a trónon. Bidám viszont a fejét csóválta. Nem, Tokmán akar lenni az uralkodó! Munno elgondolkozva mered maga elé. Bidám csak álmodozón vigyorog, még mindig nem tette túl magát, hogy milyen csodálatos az ő hercegnője...

Ezután Bidám elmegy találkozni Tokmánnal. Már este van, csak ők ketten... Ó, nem , nem olyan értelemben, hiszen csak álldogálnak egymással szemben. Ez nem randi, csak egy beszélgetés! Bidám kérdezi Tokmánt, hogyan szándékozik legyőzni Misilt. A lány teljesen őszintén válaszol: Fogalma sincs! De neki van egy nagy szerencséje: Egy erős ellenség, akitől tanulhat, és aki mellett megerősödhet. Bidám áhítattal issza a szavait. Hm, milyen jó meglátás, igazi uralkodóhoz méltó gondolkodás... Rögtön le is térdel elé, és megesküszik neki, hogy őt fogja szolgálni. Csak őt, senki mást!

Ahogy ez a felemelő pillanat tovaszáll, Bidám lassan elköszön Tokmántól, és indul vissza mesteréhez. Na igen, de valami hóbortos pasas megtámadta őt. Az egyik sarokból ugrott ki, és erős csapásaival enyhén szólva is meglepte őt. Bidám védekezik, ahogy csak tud, de nem sok esélye van. Bárki is ez a csuda alak, nyilvánvalóan jobb nála. Aztán ahogy jött, eltűnt. Bidám nézi a sötétséget, de amaz már rég beleveszett az árnyakba. Mi volt ez?! Nem értette.

Végül vállat vont, és továbbment. Másnap reggel sétálnak az utcán a mesterrel. Munno megáll egy kiáltvány előtt, amin rajta van Tokmán legújabb rendelete. Ugyanis a lány azt találta ki nem rég, hogy Volcson segítségét megköszönvén, felhúz egy csillagvizsgáló tornyot a népnek, aki ezek után többé nem lesznek ráutalva az olyan csalókra, mint Misil, aki kihasználta tudatlanságukat, és trükkökkel próbált uralkodni felettük.

Ez is mutatja, Tokmán jóságát és igazságosságát. Ő nem olyan, mint a többi politikus, csak élősködne az embereken. Nem elnyomni, Tokmán felemelni akarja a népet, amelyből idáig azt hitte, hogy származott. Ó ez a csodálatos lány... Na de várjunk csak! Mi áll a plakáton? Ma lesz a torony felavatása? Nagy ünnepség általi átadása? A helyszín és az időpont is fel van tüntetve... Mester, menjünk oda! Bidám rábeszéli Munnot, aki már szeretne Tokmánnal találkozni.