23. rész:

Bidám, Bidám, Bidám... Azt hiszem itt eldőlt a sorsod. Velük vagy ellenük? Ellenük vagy velük? Ez már nem kérdés, hiszen ott vagy benne a trióba, igaz? Vehemensen véded Tokmánt, pedig azt sem tudod, ki ő, és mért üldözik. Csak annyit tudsz, hogy szegény képes lett volna feláldozni magát, hogy megmentsen ezzel 200 beteget. És te máris a segítségére siettél, mikor rájöttél, hogy öngyilkosságra készül. Talán életedben először ez az első valódi nemes tetted. De miért csinálod? A mester elismeréséért? Vagy miért?

Na de elég a találgatásból, nincs is erre idő, hiszen a harc elkezdődött. Lerohanják őket a katonák, és nekik nem maradt más választásuk, mint lekaszabolni őket. Jusinnal vállt-vállvetve visszaverik a folyamatos támadást, de egy idő után rájönnek túl sokan vannak ellenük. Biám megfogja Tokmán kezét, Tokmán Jusinét, és bevetik magukat a fák közé. De az erdő hamar véget ér, egyszer csak egy sziklán állva találják magukat, lent a folyó jó pár méter mélységben csörgedezik. Hátuk mögött már érkeznek is katonák, tehát nincs más választásuk, ugraniuk kell.

A trió kimászik a folyóból. Bidám önfeledten játszik a vízben, nevetgél, Jusint fröcsköli. Boldog, hogy végeztek a katonákkal, és ahogy sikerült eltűnniük. Jusin a lányt próbálja visszahozni az élők sorába, szájtól szájig lélegeztetéssel. Tokmán ruhája kigombolva, és Bidám valamit észrevesz. Hoppá, azok cicik voltak?! Tokmán lány?

Jusin keményen rászól, hogy forduljon el. Bidám most már érti miért nem harcolt Tokmán erőből. A lány vizet köp, és feléled Jusin aggódó figyelése közepette. Bidám még kérdéseket tesz fel, de ahogy nem kap választ, egyedül beszél. És elmondja, ami felmérgesíti a hwárángot. A lány öngyilkos akart lenni. Tokmán nem tagadja, csak ül, és a semmibe bámul.

Elhurcolják magukat egy barlangba, ahol aztán Jusin és Tokmán elkezdenek veszekedni. Bidám nem szól semmit, csendben hallgatja őket. Közben a hváráng szerelemt vall a lánynak, mire annak szava eláll. Jusin szenvedélyes hangon, töredelmesen beszámol neki arról, mennyire aggódott Tokmánért. Bidám már nem bírta tovább, muszáj volt kimennie, hogy szabadon kikacaghassa magát. Tetszik neki, ahogyan Jusin beszél, még amaz szavait is utánozza. Aztán még mindig hahotázva elmegy, hogy megkeresse mesterét.

Amint beér a faluba, az azonnal feltűnik neki, hogy Szolvon keresteti őket, és a gyógyítót, akiről korábban azt állította neki, hogy a mestere. Bidám is Munnót keresi, de nem találja a szokott helyen. Hová mehetett? Ilyet még sosem csinált a mester, hogy cserben hagyta volna a betegeit! Itt valami nincs rendben...

Közben a haverja, aki mellette hasalt a tetőn, belé kötött, hogy a bőrmellvért, amit visel, az az övé. Bidám állítja neki, hogy téved, hiszen azt Jusintól kapta cserébe a hajpántjáért. A haverja csak erősködik, csak erősködik, egészen addig veszekednek, míg Álcson el nem kapja őket. Ejnye, de hülye volt, hogy nem figyelt oda!

De persze, nem ijedt meg a kardok halmazától az orra előtt. Inkább azon kezd tanakodni, hogy most mi legyen. Mielőtt eljött volna a barlangból, Jusin azt a tanácsot adta neki, hogy óvakodjon a lila és a pirosba öltözött hvárángoktól. De Álcson sárgába van. Akkor most ő barát vagy ellenség? Aztán jön két kék ruhába öltözött egyed. Na, ez eldönti a dolgot! Szóval akkor bennük meg lehet bízni. Álcson közben felismeri rajta Jusin mellvértjét, és követeli, hogy magyarázza meg, kitől kapta. Jól van, nyugi, oda vezeti őket hozzájuk!

Ám őt sem ejtették a fejére, és amúgy sem erőssége a bizalom, ezért rájuk parancsol, hogy mikor odaérnek a barlanghoz, mondják ki hangosan a nevüket. Gokszáhün és Depung teljesíti a kérését, de Jusinék csak nem jönnek ki a barlangból. Most mi van, rossz embereket hozott ide? Aztán Csomjong hercegnő elkezd perlekedni vele, és végre a két jómadár előmászik a rejtekhelyéről.

Majd jönnek a nagy összeborulások, könny áradat, meghatódott csuklások, stb... Bidám számára még csak most kezd tiszta lenni, hogy a hercegnő Tokmán testvére. A két lány elvonul, fésülködnek, meg csupa csajos dolgokat csinálnak. Jusin ás Álcson (ezek meg barátok?) kint maradnak beszélgetni. Ó, micsoda csendélet! Bidám egy ideig bámulja őket, aztán történik valami: Szolvon megérkezett a katonáival.