29. rész:

Na de nézzünk csak oda, ki az ott? Tokmán! Eljött Jusinnal és Álcsonnal karöltve, hogy elfoglalja Csomjong megüresedett helyét. A nép elsőnek próbál felriadni a napfogyatkozás okozta sokkból, aztán egyre többet sustorogni kezdik amit Bidám mondott, a táblára írt szöveget. Szóval ez a lány az eltitkolt ikertestvér? És most eljött, és jólétet fog biztosítani a népnek? Hihetünk neki?

Végre valaki nem csak tátotta a száját, hanem csinált is valamit: Maja királyné odament lányához, és kézen fogva a nép elé vezette. Nyíltan elismerte, hogy tévedett, nem szabadott volna eltitkolnia Tokmán születését, de megbánta akkori döntését. Olyan szívszorítóan zokog, hogy az emberek megsajnálják, nem haragszanak rá.

Aztán jön a másik kemény dió, a király. Egy apa, aki mindenáron üldözte a lányát, és el akarta tenni láb alól, nehogy a trónja veszélybe kerüljön. Most mégis ő is bűnbánó arcot vág, és a bocsánatáért esedezik Tokmánnak. Felemeli lánya kezét, ő is elismerte őt. És a nép éljenezni kezd. Bidám is örül. Tokmán elérte a célját. Hamarabb, mint gondolta volna.

Na de most mi van? Nem oldozza el őt senki? Mert ugye már szó sincs kivégzés, igaz? Bidám boldogan dörzsölgeti csuklóit, amint kötelei leestek róla. Éljen az új hercegnő! Éljen tíz ezer évig Tokmán! Gyerünk, ünnepeljetek emberek! Ez az, végül is elérték a céljukat. De azért jó volna Tokmánnak beolvasni, hogy gondolta ezt, hogy még őt is becsapta. Az a rafinált lány... Ejnye, te kis fruska, jól átvágtad Bidámot! Még hogy nem lesz napfogyatkozás, háh!

Amint volt ideje felkeresni Tokmánt, az addigra már átöltözött, teljes hercegnői pompába burkolózott, Jusin és Álcson kutyákként kushadtak a lábainál, a szolgák görnyedt háttal várták a parancsait. A mindenit, de megváltozott itt a helyzet! Azért azt el kell ismerni, hogy nőies ruhákban igazán szépecske ez a lány... Na jó, meglágyította a szívét, ezért nem fogja a tervezett módon ledorongolni, épphogy csak egy kicsit fedi meg. Egy aprócskát, hiszen már nem is haragszik annyira rá.

Ennek ellenére Jusin és Álcson még így is felszisszentek a felháborodástól. Jól van már, egyszer már mondta nekik, nem? Tokmán megengedte neki ezt a közvetlen stílust! Tetszik, vagy sem, ezt kell elfogadni! A többiek reakcióját figyelmen kívül hagyva várta a lány válaszát. Az viszont csak csintalanul elnevette magát, és bocsánatot kért azért, amiért becsapta őt, de muszáj volt, mert tudta, hogy Misil rajta is át fog látni.

 

Bidám elfogadta a bocsánatát, mert csodálatraméltónak találta manipulátori képességeit. Aztán hozzátette, hogy Misil is ugyanolyan csodálatraméltó, mert hiába próbálta meg, nem tudta ő átverni. Tokmán bólint, igen, minden így volt eltervezve. De hálás Bidámnak, hogy elvállalta érte ezt a nagy veszélyt, mert tulajdonképpen 90%-ban ő segítette a győzelemre. Bidám mosolyog, szinte szégyellős a dicséret hallatán.

Aztán Jusin és Álcson kimegy, és ő is távozni készül, de előtte még visszaszól Tokmánnak: "Ha valóban hercegnő akarsz lenni, akkor mostantól ne kérj bocsánatot semmiért, és ne köszönj meg semmit!"

Bidám úgy megy ki Tokmántól, hogy tudja, innentől kezdve nagy dolgoknak nézhetnek elébe. Most már a játék nem kispályásoknak való, hanem igazi fejeseknek! Le kell győzni Misilt, igen, ez a cél. Na de hogyan? Ezt már a lánynak kell kitalálnia. De ahogy Tokmánt ismeri, nem lesz gondja ezzel.