28. rész:

Ám nem tart sokáig a móka, mert rögtön jönnek a katonák, és letakarják a kőtáblát. (Már késő, fiúk, túl sokan látták!) Aztán szétzavarják az értetlenkedő embereket, és Bidámot a királyi ítélőszék elé terelik. Levetetik róla az álarcot, de mikor látják, micsoda gennyes kelések, rothadó bőr van alatta, inkább visszatetetik. Helyes, így Szolvon nem ismeri fel az arcát, aki már látta őt.

Misil nyilvános kihallgatáson megvádolja a fiút, hogy csaló. Szolvon azt kérdezi tőle, mért keltett felbolydulást a nép körében. Bidám azt válaszolja, hogy ő csak a mennyek akaratát közvetítette. Ez felkelti Misil figyelmét. Azt mondja a fiúnak, ha valóban érti a mennyek akaratát, akkor mondja meg, mikor lesz a saját halála.

Bidám, na most légy okos! Ha valami mást válaszolsz, akkor ez a szívtelen asszony simán kivégeztet még ma. De ha mára teszed a halálodat, akkor holnap teszi meg, csak azért is, hogy bebizonyítsa, te még sem vagy próféta. A fiú számot vetett egész életével, aztán kibökte az elmés feleletet: Halála három nappal azelőtt lesz, hogy az uralkodó meghalna. (Egyébként itt még nem is sejtette, hogy szavai jóslattá lesznek. De nem a jelenlegi királyt illetően, hanem mikor Tokmán fog ülni a trónon. Bidám halála után Tokmán is bevégzi 3 nap múlva)

Hoppá, na most mit kezdesz, Misil? Ha kivégezteted ezt a csaló prófétát, az felségsértés volna. Bidám, Bidám, ez ügyes húzás volt! Könnyedén elérted, hogy életed ugyanolyan fontossá vált, mint őfelségéé. Misil alig bírta visszafogni dühét és csodálatát.

Tömlöcbe vetik, de nem sokára a pecsétőrző újra magához hívatja. Kiteríti a fiú elé táskájának tartalmát, ami egyértelmű bizonyítékokat tartalmaz. Ott a nagyító, aminek segítségével tüzet csiholt. És a babos játékot is ismeri már Misil, hiszen ő is ezt használja. ( a bab megszívja magát vízzel, ezáltal emelkedett ki a kőtábla a földből). Felszólítja Bidámot, hogy fejezze be a hazudozást, mert tisztában van vele, hogy csaló. A fiú mosolyogva leveszi álarcát, és a bőrét fedő gennyes keléseknek látszó valamit. Áhá, mostantól nyílt lapokkal játszik! Vagy csak most kezdi igazán a blöffölést?

Bidám gúnyos kacagásra fakad. Buzdítani kezdi Misilt, gyerünk, vallja csak be a népnek, hogy csaló, ha meri. Árulja el a babos trükköt, de aztán ne csodálkozzon, ha az emberek többé nem fognak hinni semmiben. Simán leesik neki, a Buddha szobor kiemelkedése is ezen az elméleten alapult.

Szóval csak tessék, nyugodtan buktassa le, de azzal saját maga alatt vágná a fát! Misil felismeri az arcátlan fiú szavaiból Tokmán szavait. Tehát a lány küldte? Bidám szótlanul kivesz egy levelet, és átnyújtja neki. Ezt Tokmán küldi Misilnek, benne van a napfogyatkozás időpontja.

Misil kételkedve nézi meg. Szóval ezt tényleg Volcson számolta ki? Vagy Tokmán hazudik neki? Mi lesz, ha bedől a trükknek, és kijelenti az időpontot, aztán nem történik semmi? Vagy mi lesz, ha azt állítja, nem lesz napfogyatkozás, és közbe mégis lesz? Áh, itt ő nem nyerhet sehogy! Magában dühöngve visszaküldeti Bidámot a cellájába.

Eltelt egy nap, és Misil döntött végre. Arra a véleményre jutott, hogy nem lesz napfogyatkozás. Erről Bidám úgy értesül, hogy a katonák ott a cellája előtt hencegnek vele. Azt is hallja, hogy holnap készülhet a kivégzésére, hiszen már mindenki meg van arról győződve, hogy ő egy csaló. Bidám rájön, valahogyan meg kell innét szöknie.

Másnap eljön az ő ideje, kitör a katonák kezei közül, és már épp sikerült volna legyőzni őket, de túl nagy volt a túlerő. Újra elfogják, ám az igazi szégyen az, hogy rájön, szökési kísérletével pont hogy bebizonyította Misil elméletét. Áh, micsoda alattomos asszony! Csapdába csalta őt. Arról nem is beszélve, hogy most már komolyan készülhet a saját kivégzésére.

A francba, ezt jól elszúrta! Cserben hagyta Tokmánt, pedig a lány tényleg számított rá... Ej, minek volt olyan meggondolatlan! Ez a Misil... hát ez tényleg nem piskóta, kár volt lebecsülnie! De hogyan jött rá az igazságra? Most már mindegy, úgy sem tudja meg soha! Holnap meg fog halni. Mily rövid az élet!

Másnap viszik, ünnepélyes keretek között kikötözték egy oszlophoz, és a bámészkodók előtt, emelik a fáklyát, hamarosan meggyújtják alatta a máglyát. Bidám szíve majd kirobban a mellkasából, érzi közel a vég...

Na de mi ez? Egy felhő beúszott a nap elé? Vagy... vagy... napfogyatkozás?!?! Leesett állal néz fel az égre. De nem csak ő, mindenki így tesz. Bidám pislog, próbálja összerakni a fejében a képet. Mi történik itt? Tokmán becsapta? Tokmán becsapott mindenkit? Ó, hogy az a... De hát ez vicces! Te jó ég, simán felült neki! Még csak nem is kételkedett a szavaiban. Tokmán, te aztán nem vagy semmi!

Na de félre a tréfával, most komoly arcot kell magára erőltetnie, hiszen íme, elérkezett az ő nagy pillanata. Hiszen ezért jött ide, nem? Jósolgatni, prófétálni... Nesze, most megkapjátok!

Bidám mélyen zengő hangon elismételte a kőtáblán álló szöveget (,,És amint az egyik csillag visszatér a mennybe, a nap elsötétül, és a vezércsillag színre lép jólétet hozva Sillának.") Aztán felvigyorgott Misilre, aki gyűlölettől égő szemekkel mered vissza rá.