22. rész:

Először látjuk Bidámot akcióban. Olyan szélvész gyors, hogy csak annyit lát Tokmán, hogy hullanak körülötte az emberek, mint a legyek. A vér patakokban folyik, ez nem is verekedés, csak simán kivégzéshez hasonlít. Úgy futkorászik a katonák fején, mintha csak sétálni indult volna. Egyszer itt tűnik fel, egyszer ott, Tokmán csak kapkodja a fejét. Tágra nyílt szemekkel nézi, Bidám milyen ügyesen szeleteli az embereket. Micsoda gyönyörű, halálos tánc... aki ezt látja, annak ez az utolsó dolog a halála előtt, amit még megcsodálhatott. De kérdem én, ha ez a fiú felér egy természeti katasztrófával, akkor az előbb hogy tudták így elkalapálni?

Aztán vége lett a harcnak. Halottak a földön. Aki el tudott menekülni, az életben maradt. Tokmán még mindig sokkos állapotban az előbbi pózba merevedve. Bidám meg ott áll előtte, nem mintha köszönetet várna. Jusin pont érkezik, és teljesen félreérti a helyzetet.

Bidámnak támad, mert azt hiszi, fenyegeti Tokmán életét. Bidám védekezik, bár erős kardcsapása váratlanul éri. Aztán Tokmán végre felébred, és közli Jusinnal, hogy nyugi, semmi baj, Bidám nem jelent veszélyt, sőt, ő volt a védelmező lovag. Erre Jusin bocsánatot kér.

Aztán megint visszamegy mesteréhez, aki megint megveri őt. Most Munno azért dühös, mert gyilkolt. Bidám azzal védekezik, hogy csak azért ölt, mert meg kellett védenie valakit. Szerencséje, hogy Jusin és Tokmán pont akkor sétál arra, és alátámasztották az állítását.

Bidám átmegy egy másik faluba, még mindig gyömbér után kutakodik. A piacon több árusnak is szinte könyörög, hogy adjanak. Szolvon emberei felfigyelnek rá, és elé vitetik. A hadügyminiszter felajánlja Bidámnak, hogy kap egy rakás gyömbért, ha elhozza neki Tokmánt. Bidám simán belemegy az alkuba.

Amint visszatér, hozzá is lát a tervéhez, hogyan csalja őket csapdába. Jusin és Tokmán azt a feladatot kapják tőle, hogy ganézzák ki a börtönt, és tegyenek le tiszta szalmát, mert már olyan sok a beteg, hogy nincs hová fektetni őket. Amint végeztek, egy kifogással visszaküldi Jusint, és bezárja a rácsok mögé. Tokmánt pedig egy fához kötözi, miközben tájékoztatásul közli vele, hogy érezze magát megtisztelve, ugyanis életével 200 beteget ment meg. Bidám még jókedvűen ki is számítja, hogy 200-1=199. Tokmán természetellenes módon nem bánja a dolgot, csak annyit kérdez tőle, kinek fogja eladni.

Bidám visszamegy dicsekedni, hogy elkapta Tokmánt. Megbeszélik, hogy hol és mikor adja át a gyömbért a lányért cserébe. Kíváncsiságból rákérdez arra is, hogy ki Szolvon. Amint meghallja a rangját, visszamegy, és közli Tokmánnal. Tokmán megköszöni neki, mire Bidám nevetőgörcsöt kap, és őrültnek nevezi. Hiszen ki ennyire hülye, hogy köszönetet mondjon annak, aki a halálba küldi őt?

Bidám reggel elviszi őt Szolvonnak. Az úton, ahogy mennek, észreveszi, hogy Tokmán végig egy kis tőrt szorongatott a kezében. Most már végleg semmit sem ért. Mért nem vágta el a lány a kötelét, ha lett volna rá lehetősége?

Tokmán csak vállat von, azt mondja, 200 beteg élete fontosabb, mint az övé. Bidám tovább vezeti őt, átpasszolja az őrültet Szolvonnak, aztán már húzza is a gyömbérrel megrakott szekeret hazáig.

Őszintén bevallja mesterének, hogyan jutott hozzá a gyógynövényhez, mire Munno megint kiakad. Felháborodik azon, hogy Bidám ilyen könnyedén mérlegre teszi az emberek életét. Hát komolyan semmi se szent számára, ha el akarja érni a céljait? Bidám csak ül mesterével szemben, nem is tud válaszolni. Íme, egy újabb kudarc, ahol azt hitte, hogy jót tesz, aztán mégis megszidták ahelyett, hogy megdicsérték volna.

Aztán el kezd gondolkozni. Tokmán megköszönte neki, hogy elárulta őt. Később pedig nem szökött meg tőle, mintha beletörődött volna a sorsába... Atya ég! Hiszen ez a lány öngyilkosságra készül! Gyorsan, sietnie kell! Meg kell mentenie őt! Munnot ott hagyva visszafutott Szolvonhoz. Amint odaér izzadtan, zihálva odaér, kijelenti, majd kifizeti a gyömbér árát, ám most vele fog jönni Tokmán.

Azok egy percig sem veszik komolyan, rátámadnak. Bidám könnyedén átküzdi magát rajtuk a lányig. Tokmán csodálkozva rámered: Hát te minek jöttél vissza értem? Bidám a mestere szavaival válaszol: Azt hiszed, rendes dolog számokkal játszani, amikor egy ember életéről van szó?

Katonáktól körbevéve várják a támadást. Mikor még többen jönnek, Bidamnak, egy éles mosollyal egy gondolata van. Még több embert kell megölnie. Megint kikap Munnotól. Felvevődnek a harci állások. És megjelenik Yusin. Most Bidámon a csodálkozás sora, mikor átküzdi magát hozzájuk a hváráng. Hogy sikerült megmenekülnöd a börtönből? Jusin dühösen ránéz, és megígéri neki, hogy megöli, amint kikerülnek ebből a kelepcéből, Bidám vigyorogva benne van a dologban.