34. rész:

A palotában nagy a készülődés, megkezdődött a harmadik forduló, a kardpárbaj. A legnagyobb feltűnést mégsem ez kelti, hanem Bidám, aki szimplán betörte a nagy kaput. Átöltözött fekete hváráng ruhába, arcáról leolvadt a mosoly, tekintetébe gyilkos szándék költözött. Teljesen komoly hangon bejelenti, ő is részt akar venni a bajnoki tornán. Az emberek csak döbbenten merednek rá.

Aztán az egyik hváráng felnevetett, és beszólt neki, hogy azonnal hordja el magát, egy ilyen rangos eseményre még nézőként sem látják szívesen az ilyen csavargókat, nem hogy harcolnának vele. Különben is, csak 32 hváráng vehet részt a tornán, és a létszám már rég meg van, akkor mit akar itt?

Bidám lesújtó pillantást vet rá, aztán elé köp, ezzel kihívta őt. A hváráng kivörösödött arccal nekitámad, mire Bidám helyből lerúgja a csávót. Amaz már fel sem kel a földről. Bidám gúnyosan elvigyorodik, és végignéz a többieken: Na mi van, akar még valaki vele kötözködni? Aztán csúfondárosan kijelenti, hogy ő úgy látja, a 32-es létszámból kiesett valaki, de milyen szerencse, hogy ő ott van, mert így pótolhatja. Szó szerint helyet csinált magának a csapatban.

    Aztán felemeli az állát, és kijelenti, őt senki ne merje lenézni, mert a nagymester tanítványa, és joga van hvárángként részt venni a versenyen. Az emberek levegő után kapkodnak, sokan nem is tudták, hogy Munno pártfogoltja, de most uzsgyi elszaladtak a mesterért, odahozatták, és megkérdezték, Bidám igazat állít-e. Munno habozott, aztán mégis bólintott. Igen, Bidám a tanítványa. A fiú összeszorítja a száját. De nehezére esett elismernie!

Látványos színr elépése kiverte mindenkinél a biztosítékot, rögtön el is indulnak a találgatások, hogy ki is ő valójában. Bidám talán hallja a pletykákat, de nem törődik velük, inkább indul, hogy felmérgesítsen pár kockafej hvárángot. Ha mind olyanok mint a székrekedéssel küzdő Jusin és Álcson, akkor könnyű lesz kihozni őket a sodrukból. Na végre talált egy párat, oda is megy hozzájuk. Röhögcsélni kezd, gúnyolódni, azzal fenyegetőzik, hogy vigyázzanak vele a többiek, mert mindegyiküket seggbe fogja rúgni, mire amazok már legszívesebben most agyonverték volna őt.

De mielőtt elfajulna a helyzet, Tokmán megjelenik mögötte, és magához inti őt. Bidám odamegy, kérdezi, mi a helyzet. Tokmán rámutat, arra kíváncsi, mi ez az egész. Ha már részt akar venni a tornán, akkor mért mutatja magát agyalágyultnak a többiek előtt? Még a végén azt fogják hinni a hvárángok, hogy nem tud harcolni! Bidám bölcsen elmosolyodok, és azt válaszolja: A küzdelem általában fejben döntődik el. Aztán Tokmán azt akarja tudni, miért jelentkezett a versenyre? Bidám újfent biztosítja őt, ne aggódjon, Jusin lesz a hvárángok parancsnoka.

Tokmánnak ennyi elég, máris továbbmegy. Bidám is indul, de összefut Misillel az úton. Megismétlődik a tegnapi jelenet, ám annyi különbséggel, hogy úgy tűnik, mostanra alaposan felkeltette az asszony figyelmét, mert ő szólítja le Bidámot. Ugyanarra kíváncsi, amire a többiek: Mért indult a versenyen? A fiú pedig ugyanazt válaszolja, amit a többieknek, mert joga van hozzá, hiszen ő Munno tanítványa.

    Misil elgondolkodik ezen, aztán tovább indul. Bidám azon gondolkozik, hogy vajon Misil tudja-e, hogy ő a fia. Aztán az anyja megtorpan. Áhá, most esett le neki! Na végre, ideje volt! Misil viszont nem fordul vissza, nem rohan oda hozzá, nem öleli át rég elveszett gyermekét... Nem, ez egy kegyetlen, szívtelen nő, ilyesmi nem is várható el tőle. Az anyja szimplán csak továbbmegy, ott hagyta őt.

Na de nincs értelme sokáig bánkódni ezen, hiszen kezdődik végre a lényeg, maga a harc. Mindannyian ünnepélyes keretek között felállnak, várnak a parancsra. Dobpergés és... rajt! Mind a 32 üti-vágja egymást, mint a répát. Bidám szerez egy sérülést a bokáján, de igyekszik nem mutatni. Aztán ahogy elkezdődött, olyan hamar vége is lett. A gyenge láncszemek hamar kidőltek, a földön nyögve fekszenek. Négy ember maradt talpon: Bidám, Jusin, Álcson és Bodzsong. Ők fognak kardpárbajt vívni, amíg már csak egy marad.

Bidám olyan fáradt, hogy az első ágyban, amit talál, álomra hajtja a fejét. Már csak arra kel fel, mikor kezdődik a Bodzsonggal való párbaja. Megérdeklődi, ki nyert Jusin és Álcson közül. Jusin? Az jó! Jól halad a terv. Szóval most kimegy, lekaratézza ezt a Bodzsongot, aztán végül Jusinnal kell megmérkőznie. Ilyen egyszerű az egész!

Na ja, az volna, ha ez a Bodzson tisztességesen játszana, de valahonnét tudhatja, hogy a bokája megsérült, mert folyton csak azt rugdossa. A francba, többször van a földön, mint tervezte. Ez nagyon nem lesz így jó, nagyon nem... Bidám mérgesen újra feláll, elege lett a játszadozásból, most már komolyan ideje lesz odacsapnia ennek a tökfejnek. Vesz egy mély levegőt, és koncentrálni kezd. Lassan lemegy alfába, a tömeg zsongását csak messziről hallja, a bokájában lévő fájdalom tompa lüktetéssé változik. Az egyetlen, amit érez, az a saját szívverése. Bumm... Bumm-bumm... bumm-bumm... És a keze magától felemelkedik, körözni kezd vele a levegőben. Érzi, ahogy áramlik benne a csí energia. Egész teste megfeszül, és ekkor elszabadul benne valami. Lábával előrerúg, és Bodzsong repül vagy húsz métert. Az emberek döbbent váó-zásba kezd. Bidám kinyitja a szemét, és mesterére néz. Munno tágra nyílt szemekkel bámul vissza rá. Na, mi az mester? Nem mutattad meg Bidámnak ezt a mozdulatot soha, ő mégis elleste tőled. Vajon büszke vagy tanítványodra?

Szóval Bodzsong vesztett, és ezennel kezdődhetett a végjáték. Jusin, aki pár horzsolást már beszerzett magának... Bidám, akinek már a bokája ordított a kíntól... egymás mellett állnak, kérdezik őket, hogy elhalasszák-e holnapra a mérkőzést. Nem kell, megküzdenek most! Rögtön fel is veszik az alapállást, csakhogy Bidám egyre ki-kitér Jusin csapásai elől. Ha a hváráng rávág egyet, szinte összerogy, úgy tesz, mintha nem bírna felállni. Mindenki számára egyértelmű, nem teljes erejéből harcol. Jusin a legdühösebb emiatt, mikor összecsapnak, fogai között azt sziszegi neki, küzdjön rendesen. Bidám úgy tesz, mintha nem hallott volna semmit.

Aztán egy csapásra véget ért a színjáték, mikor Csilsuk leállította a harcot, és számon kérte őket, mit jelentsen ez. Összebeszéltek? Vagy mért nem küzdenek rendesen? Hogy merészelik így beszennyezni e szent tornát becstelenségeikkel?

Aztán a kiképzőtiszt Munnóhoz fordul, és megesküszik rá, megvakítja önmagát, ha ez tisztességes küzdelem volt. A nagymester döntsön azonnal! Igaza van, hogy meggyanúsította őket?