35. rész:

Munno láthatóan gyötrődik, hiszen ő is látta, hogy Bidám csalt, de nem szívesen ismerte el. Végül mégis kénytelen volt Csilsuknak igazat adni. Kijelentette, ezennel Bidám ki van zárva a versenyből, Jusin pedig még utoljára bebizonyíthatja rátermettségét, ha kibírja Csilsuk tíz csapását. Szegény Jusin, nem tehetett róla, mégis neki kell bűnhődnie. De határozottan kihúzta magát, és vállalta a dolgot, ha utána tényleg ő lehet a hváránok parancsnoka.

Még az első pár csapást úgy nagyjából kivédte, de aztán Csilsuk úgy elpáholta, hogy már az is szenvedett, aki ránézett. A hvárángok síri csendben bámulták. Tokmán úgy sírt, mint a záporeső. Jusin kitartása olyan tiszteletreméltónak bizonyult, hogy még Bodzsong is biztatta, álljon fel, ne hagyja magát! Aztán eljött a tizedik csapás, és Jusin lent maradt. Ó, mégsem sikerült neki. Vagy mégis? Csilsuk kinyilatkoztatta: a kilencedik csapása után kapott egy olyan szúrást Jusintól, ami halálos lett volna, ha kard lett volna nála, és így megítéli neki az hvárángok főparancsnoka címet. Erre mindenki éljenzik.

Tehát ennyit erről. Jusin a dicső lovag, és Bidám a mocskos csaló. Ahhoz képest, hogy mindent Tokmánért tett, elég rosszul jött ki a dologból. Szinte mindenki haragudott rá, ő lett az első számú közellenség. Ahol csak járt, ott fújólások kísérték, az emberek megvetették. Még Misil is kigúnyolta, mikor összefutott vele. Azt kérdezte a fiútól: Egy szerelmes szívnek vagy szüleidnek akartál megfelelni?

Bidám viszont magasról tojt mindenkinek a véleményére, egyedül csak Tokmáné érdekelte. El is ment a lányhoz, aki odaadóan ápolta egyetlen szerelmét, Jusint. Ú, a fenébe, így közelebbről megnézve tényleg rendesen ki lett klopfolva csórinak a képe! De Bidám valamiért nem tudott igazán mély szánalmat érezni a hváráng iránt. Inkább azt szerette volna megtudni, hogy Tokmán értékelte-e törekvéseit. Hiszen csak őmiatta csalt a küzdelemben!

Viszont hiába szeretné felhívni magára a lány figyelmét, az csak Jusinnal foglalkozik. Bidám újra érzi, szinte felemészti belülről a féltékenység, de nem szól semmit. Aztán Tokmán alaposan beolvas neki, hogy tűnjön a szeme elől, mert soha többé nem akarja őt látni, és rettentően haragszik rá, mert az ő hibájából néz ki így Jusin. Bidám lehajtott fejjel eloldalog.

Hazamegy mesteréhez, aki úgy tűnik, most az egyszer megértőnek bizonyul vele szemben. Bidám elmondja neki, hogy muszáj volt csalnia, mert az lehetetlen, hogy Tokmán álmai ne teljesüljenek a szabályok miatt. Ezért is kerülte meg a szabályokat, hogy mindenképp Jusin legyen a parancsnok. Aztán felteszi Munnónak a nagy kérdést: Mit gondol? Tisztességes küzdelemben nyert volna Jusin ellen? A mester elgondolkodva nézi őt. Azt válaszolja: Nem tudom. Ohó, szóval így bízik a képességeiben?!

A mester azt mondja neki, ne foglalkozzon ezzel. Ne törődjön semmivel, ne akarjon hváráng lenni, inkább jöjjön vissza hozzá, és menjenek el együtt innét. Bidám még csak át sem gondolja az ajánlatot, azonnal válaszol: Nem, neki már itt a helye.