44. rész:

    Oké, szóval most ez nem jött be, de ne búsulj Tokmán! Bidám elmegy iszogatni egy kupicával Hjomdzsonggal. Esküdni mert volna rá, hogy nem ivott sokat, mégis hamar az asztal alatt találta magát. Még utolsó gondolata az volt, nem-e tettek valamit az italába, mikor eszméletét vesztette.

Valahol teljesen máshol, megkötözve ébred. Az első személy, akit meglát az az ostobán vigyorgó Hjomdzsong. Bidám olyan dühös lesz, hogy őrjöngeni kezd. Úgy ordít, mint egy fába szorult féreg. Elraboltál, te senkiházi?! Hogy merészelted?! És miért? Miért?!

    Hjomdzsong elárulta neki, hogy Misil bízta meg a feladattal. Azt mondta neki a pecsétőrző: Vidd el Bidámot kirándulni pár napra, és gondoskodj róla, hogy még véletlenül se legyen a palota közelében addig!

    Bidám erről rögtön tudja, hogy nagy baj történt. Egyszerűen érzi, az anyja tervez valamit. De mit? Csak nem... csak nem puccsot?! Át akarja venni a város felett az uralmat, és ezt könnyedén meg is tudja tenni, hiszen a hívei ott vannak mindenhol.

T   okmán! Ez volt az első gondolata. Tokmán veszélyben van! Lehet, hogy Misil meg fogja ölni, csakhogy a lány többé ne legyen az útjában. Ó, te jó ég, itt nagyon gyorsan eldurvultak a dolgok! Azonnal oda kell mennie!

    Ordít Hjomdzsonggal, hogy engedje el. De amaz nem engedi. Helyette olyan kérdést tesz fel neki, amire nem válaszolhat: Mit jelent Bidám Misilnek? Hiszen valamit csak jelent, ha elraboltatta, hogy ne legyen ott a veszélyben...

    Bidám visszakérdez: Mit tervez Misil? Válaszoljon! Mire készül? De Hjomdzsong sem tudja. Mindenesetre mindketten sejtik. Valami nagy dolog történik a palotában, és ők nincsenek ott. Bidám újra könyörögni kezd neki, engedje szabadon, mert mindenféleképpen oda kell mennie!