55. rész:

    Bidám és Jusin szemtől-szembe ül egymással. Jusin állítja, járt a pekcsei táborban, de azért, hogy megnézze, mi az ellenség terve, és jelentse a királynőnek. Bidám hisz is neki, meg nem is, elgondolkozva nézi a tábornagyot. Jusin azt állítja, hogy napokon belül megtámadják a Dejjá erődöt, úgyhogy azonnal küldessen oda erősítést. Bidám nevet. A Dejja erődöt?! Hiszen az bevehetetlen! Jusin azt mondja, nem, mert van egy kém bent a várban, az északi kapunál, valami fekete nevezetű személy. Bidám bólint. Jó, utána nézet a névnek. És ha ez igaz, akkor Jusin megint nagy szolgálatot tett a hazának. De ha ez nem igaz, akkor kezdjen el félni, mert most már biztos, hogy mindenki a fejét fogja követelni.

    Aztán bejön Bodzsong, és a fülébe súgja: ,,A királynő küldte oda!" Bidám szeme tágra nyíl. Hogyan?! Tokmán küldte Jusint a pekcseiekhez? Ó, hogy az a...! A gyomra görcsbe rándult a dühtől. Így tehát nem tudják megvádolni Jusint azzal, hogy az ellenségnek kémkedett. Ez nagy pech! Na de micsoda? Mit mondasz Hjomdzsong? Hogy Jusin találkozott Voljával és Szoldzsival a száműzetése során. Hm, ez jó...! Sőt, nagyon jó! Itt a bizonyíték arra, hogy Jusin mégis csak hazaáruló, mert mindennek ellenére még mindig nem adta fel a gályaiakat.

    Elmegy Tokmánhoz, akit számon kér, hogy gondolta azt, hogy egy száműzött bűnözőt felhasznált egy ilyen fontos ügyben. A királynő nem magyarázkodik, egyszerűen csak vállat von. Ő bízik Jusinban. Aztán Bidámra néz: Te nem bízol benne? Bidám csodálkozva válaszol: Ha azt akarnád, hogy bízzak az emberekben, nem engem tettél volna meg a védőrség vezetőjévé. Tokmán nem érti, mi baja a van a bizalommal. Bidám nem mondja ki, de magában azt gondolja: ,,Te sem bíznál Jusinban, ha tudnád, hogy a hátad mögött megint találkozott a gályaiakkal!" Hangosan viszont csak ennyit mond: Majd később választ ad erre a kérdésre.

    Hívei azt kérdezik tőle: Mért nem tártad még nyilvánosság elé ezt a kis információt, hogy Jusin találkozott Voljával? Bidám elgondolkozva válaszol: Mert még nincs itt az ideje. Majd ha eljön a pillanat, akkor fel fogom ismerni. De most a közvélemény Jusin mellett áll, mert elvileg Sillának kémkedett. Egy ilyen helyzetben ez az információ nem ér semmit, könnyedén megbocsátanák neki. De ha kivárunk... akkor talán komolyan alááshatjuk a nemesek Jusinba vetett bizalmát, akik végül maguk fogják azt követelni, hogy fejezzék le a tábornagyot.

    Bidámnak igaza lett, valóban eljött ez a pillanat. Tokmán összehívatta a nagy gyűlést, miután kiderült, hogy Jusin valótlanságot állított: Nem hogy az északi kapunál, de az egész erődben nincs fekete nevezetű ember. Ezután Bidám bejelenti, hogy mellesleg találkozott Voljával. Az emberek levegő után kapkodnak. Kész, ezzel Jusin a hősből egy másodperc alatt Jusin, az alávaló gazember lett. Bidám alig tudja elnyomni elégedett vigyorát.

    Bidám elmegy Tokmánhoz, hogy kiélvezze diadalát. Tokmán viszont szúrós szemekkel néz rá. Azt kérdezi, mióta tuja ezt az információt. Bidám őszinte: Régóta. A királynő kezd egyre jobban felháborodni: Akkor mért titkolta idáig. Bidám okosan válaszol: Mert Silla érdeke az volt, hogy elsőnek kiderüljön, tényleg veszélyben van-e az ország, csak aztán akarta közölni. Tokmán már teljesen sápadt a haragtól: Szépen forgatod a szavakat, Bidám! De az nem kerülte el a figyelmemet, hogy csakis a saját céljaid érdekében!

    Eltelt egy nap, és a nemesek felváltva kezdtek könyörögni azért, hogy Jusint kivégeztessék. Bidám elmegy Tokmánhoz, hogy felajánlja, ha azt parancsolja neki a királynő, hogy mentse meg Jusint, ő megteszi. Csak adja ki a parancsot, és Bidám az élete árán is kiáll Jusinért. Tokmán dühösen ránéz: És mit vársz érte cserébe? Netán a férjem akarsz lenni? Mert ugye, ez a végső célod! Bidám teljesen ledöbben, ezt hallva. Nem titok, hogy szereti Tokmánt. És az sem titok, hogy mi a végső célja. De nem bocsátja áruba a szerelmét. A királynő elfordul tőle.: Én neked nem parancsolok semmit! És most menj innét! Bidám kivörösödött szemekkel, lehajtott fővel távozik. Tokmán mélységesen megalázta... megint. De ő még mindig nem tud lemondani erről a nőről. Valahogy úgy nézett ki ez, mintha Tokmán minél inkább tolná el őt magáról, Bidám annál inkább teper utána.

    Ezután Jusinhoz megy a börtönbe. Szerencsétlen ember a földön térdelve, a porba rajzolgat egy térképet. Bidám annyira el van telve féltékenységgel, hogy haragjában rátapos a térképre és elmaszatolja a sarkával. Aztán főúrhoz méltón leül egy székre, és onnét néz le rá.: ,,Jusin, Jusin... Mindenki a fejedet akarja, de te még ebben a percben sem az életedet félted, hanem csak azt ismételgeted fekete, fekete. Komolyan képtelen vagy elismerni, hogy hazudtál?"

   Jusin dühösen fújtat: ,,Nekem nincs mitől félnem! De neked igen, Bidám! Mert ha tényleg megtámadják a Dejjá erődöt, akkor mindenki téged fog vádolni azzal, hogy hagytad veszni az országot!" Bidám csak gúnyosan sóhajt: ,,Jusin, könyörgöm, hagyd már abba a hazudozást! Már kiderült, hogy nincs ott semmiféle fekete nevezetű kém!" Jusin: ,,Mit tenne most anyád?"

   Bidám dühösen felpattan: ,,Anyám nevét a szádra ne merd venni!" Jusin ordítva: ,,Nézz rám! Ha te is belelátsz úgy a fejembe, mint Misil, akkor tudod, hogy nem hazudok! Egyszerűen csak nézz rám, és rájössz, mi az igazság! Nem tudom, mért nincs ott fekete nevezetű ember, de ti nem adhatjátok fel a keresést! Meg kell találnotok azt a pekcsei kémet, különben Silla nagy veszélybe kerül! Bidám, te sokkal okosabb vagy nálam! Nem igaz, hogy még nem találtad meg a megoldást! Van úgy, hogy az ember néha nem látja a fától az erdőt! Ne add fel a keresést! Könyörgöm! Silláért!"

    Bidám feldúltan távozik a börtönből. Kétségek kezdik gyötörni. Jusin valóban nem hazudik. De ha igazat mondott... A francba! Akkor Bidám nagyon nagy szarban van. Azonnal meg kell találniuk ezt a fekete nevezetű embert. Ő és Hjomdzsong egész éjszakájuk rámegy, hogy újra és újra átnézzék a könyveket, az erődben élők listáját, de semmi eredmény. Már Bidám épp kezdené feladni, de akkor eszébe jut egy használható ötlet: Mi van ha nem a neve fekete, hanem csak a név egy részében szerepel az a szó, hogy fekete?

    Rögtön meglelték a kémet az északi kapunál. Bidám szíve majd kiugrik, mikor a saját szemével kell látnia, hogy Jusin végig próbálta őket figyelmeztetni, de ő a féltékenységtől már se nem látott, se nem hallott. Szólt Bodzsongnak, hogy rögtön pattanjon lóra, és olyan gyorsan lovagoljon a Dejjá erődhöz, mint még soha. Titokban, az éj leple alatt kell kivégezni ezt a pekcsei kémet. Így két legyet üthetnek egy csapásra. Silla sem lesz már veszélyben, és Jusin is el lesz téve láb alól.

    Miközben Bidám minden ízében azért aggódik, hogy Bodzsong még időben odaérjen, Tokmán teázni hívatja. Bidám csodálkozva járul elé. Vajon miről akar beszélni vele a királynő? Rövidesen fel is teszi a kérdést. Mire Tokmán azt válaszolja: Szolvon szerint nem adok neked biztonságot. Bidám még inkább csodálkozik.: Szolvon? Oh, milyen kedves, hogy szólt az érdekében... Aztán Tokmán úgy nekiszegezi a kérdést, hogy egy percig köpni-nyelni sem tud.: ,,Szeretsz, Bidám?" Bidám zavartan pislog, aztán bólint: ,,Igen, felség... Ha megengedi... ha lehetséges... igen, szeretlek!"

    Aztán újabb kérdés, amivel Tokmán letaglózza: ,,És Sillát szereted?" Bidám nem tud válaszolni. Egyre csak lesunyj a fejét, nem érti, a királynő hová akar kilyukadni. Tokmán elmosolyodik, és egy olyan beszédet intéz hozzá, hogy Bidám ha idáig azt hitte, hogy a nő porig alázta, akkor most megtudta, mit jelent valójában ez a kifejezés.

   Tokmán azt mondja neki: ,,Látod, Bidám? Látod már végre, mért utasítalak el téged újra és újra? Mert nem áll érdekemben, hogy nőül menjek hozzád. Ha legalább használható volnál az ország érdekében valamire... De nem, te csak engem szeretsz. Az emberek általában azért akarnak beházasodni egy királyi családba, hogy hatalomhoz jussanak. Te ellenkezőleg! Először hatalomhoz akarsz jutni, hogy engem megkaphass magadnak. Milyen... naiv vagy! Talán egész Sillában nincs még egy ilyen naiv ember! Háh, ez teljesen gyerekes hozzáállás! Hogy lehet így gondolkozni egyáltalán?!"

    Bidám megint könnyezik, érzi, el fogja veszíteni Tokmánt, ha most nem tud olyasmit mondani, amivel visszanyerheti magának. Váratlanul eszébe jutnak anyja szavai: ,,Milyen törékeny a te piciny kis lelked... Túl nehéz hozzá a te nagy álmod!" És egy másik eset is, amikor Misil azt mondta neki: ,,A nő számára nem vonzó az a férfi, akik pusztán szerelemből követik őt."

   Milyen igaza volt anyjának... Teljesen rossz úton járt idáig! Azt hitte, hogy ha őszintén feltárja Tokmán előtt az érzelmeit, akkor végül megnyerheti magának őt. De nem így lett, sőt! A királynő számára visszataszítóvá vált egy olyan alattvaló, aki egyre csak epekedik, vágyakozik utána.

    Bidám nyel egyet, és felemeli tekintetét. Tokmán csak Sillát szereti? Rendben! Akkor Bidám Sillává fog válni! Tokmán azt akarja, hogy szeresse Sillát? Rendben! Bidám számára már most egy és ugyanazt jelenti a két kifejezés: Tokmán = Silla. Mindent megtesz, mindenre hajlandó, hogy a királynő egy napon az övé lehessen. Bármire képes volna Tokmánért!

    Alighogy kiejtette a szent esküt a száján, váratlanul rájuk tört Hjomdzsong. Bidámnak elég csak rápillantania, hogy tudja, szörnyű baj történt. Mi az? Mondd már! Bökd már ki, az úristenedet! Hogyan?! A Dejjá erőd lángokban áll?!

    Bidámnak nem elég, hogy Bodzsong nem ért oda időben, de még ráadásul azonnal meg is kellett küzdenie a kialakult válsághelyzettel. Tokmán összehívatta a nemeseket, és bejelentette, hogy az országba betört az ellenség. Sokan, most hogy kiderült, Jusin mégsem hazudott, egyből kihívnák a börtönből, hogy a tábornagy mentse meg őket a pekcseiektől.

   Na de Bidám óvintézkedéseket tett ez ügyben. Kijelentette, hogy nyugalom, Jusin serege győzni fog, de Jusin nélkül. Aztán behívatja Szolvont, aki teljes harci felszerelésben a királynő elé járul, és megesküszik neki, élve nem fog visszatérni a háborúból, ha elbukik. Bidám mosolyogva bólint. Szolvon is a szavak embere!

    Amint újra kettesben maradnak Tokmánnal, Bidám kiterít a nő elé egy haditervet, amit még Szolvon csinált évekkel ezelőtt ilyen válság helyzetre alkotva. A királynő kezébe veszi ugyan a térképet, de szinte nem is látja, csak bámul maga elé. Keze megint remeg, amit Bidám rögtön kiszúr.

   Szóval így áll a helyzet! Tokmán fél, retteg, hogy elveszíti szeretett Silláját. Bidám szóba hozza múltkori beszélgetésüket. Azt mondja: ,,Ha te csak egy olyan férjet tudnál elfogadni, aki mindenét odaadja Silláért, akkor tessék: Én Bidám, ígérem, megmentem az országot a pusztulástól!" 

   Tokmán ránéz, csak ennyit válaszol: ,,Aki megmenti Sillát, az érdemes arra, hogy minden az övéje legyen!"