48. rész:

    Úgy tűnik, minden rendben van, és még sincs. Tokmán visszament egyedül a palotába. Mikor Bidám ezt meghallotta, azt hitte, puszta kézzel tépi le Jusin fejét. Hogy engedhette vissza a biztos halálba?! Igen, Tokmán egy tök őrült mártír alkat, de az még nem jelenti azt, hogy támogatni kellene ebben a hülyeségben!!! Jusin azzal védekezett, hogy Silláért tette. Silláért?! Kit érdekel Silla?! Hát mindenki meg van bolondulva?! Hogy lehetne egy eszme fontosabb egy emberi életnél?

    Hát csak ő félti Tokmán életét?! Mindenki más csak eszköznek tekinti azt a szerencsétlen lányt? Jusin, te balfék! Hát még te is?! Te, aki azt állítottad, hogy szereted őt! Soha, soha többé ne merd még egyszer azt állítani, hogy szereted, mert aki szeret valakit, azt nem így viselkedik! Na és kit érdekel, hogy Tokmán megállíthatatlannak tűnt?! Akkor is meg kellett volna állítania! Jusin, te egy veszélyes emberré váltál! Te még önmagadat és a szerelmedet is elárulnád azért a rohadt Silláért!

    Újra elkapja Jusin grabancát, legszívesebben kirázná belőle a lelket is. De aztán bejön jajgatva Dzsukbáng. Igen, igaza van az öregnek, tényleg nincs értelme a verekedésnek. Bidám ellöki magától Jusint, de nem nyugszik le. Nem, ő ki fogja hozni onnét Tokmánt! Ezek itt mind üljenek csak a seggükön, várják, hogy a hercegnőt kivégezzék, de Bidám nem fogja megvárni. Inkább az életét adja érte, de akkor sem hagyja, hogy Tokmánt bárki is bántani merészelje!

    Még aznap este gyorsan cselekedtek is. Jusinnal együtt elmentek találkozni a hvárángokkal, hogy meggyőzzék őket, hogy álljanak melléjük. Amazok bizonytalanok, nem ígérnek semmit. Jusinnak visszafele támad egy ötlete. Szólni kellene mesternek. Ha Munno melléjük áll, a hvárángok biztosan őket követik. Bidám köpni-nyelni nem tud az ötlet hallatán.

    Végül igazat adott Jusinnak. Ha a mester melléjük állna, nyert ügyük volna. De nem tudja egy csettintésre idehívni! Hát akkor mit tegyenek? Öltözzön be Munnónak? Persze, tud olyan öltözéket szerezni, és kalapot is. De ez még nem elég. Dzsudzsin hogy döntött? Melléjük áll? Az 5000 fős serege volna az igazi garancia arra, hogy visszafoglalhassák a palotát. Már intézkedtek ez ügyben? Csuncsu áll az élére? Az jó! Szétválnak, és Bidám elmegy a mester sírjához.

    Letérdel, úgy simogatja a köveket, ahogy Munno simogatta utoljára az arcát. Nagyon hiányzik neki a mester. Még a szidásokat, a veszekedéseket, az ütlegelést is százszor inkább viselné el, mint ezt a fájó űrt a mellkasában. Munno... mért mentél el? Mért nem vagy itt, mikor szükség volna rád?

    Mester... Te egy élő legenda vagy! Az emberek azt beszélik, hogy fent a Thebek-hegyen a felhőkön szállsz. Hagy maradjon meg a hitük! Nem, soha senki nem tudhatja meg, hogy Munno halott. A mester neve az örökkévalóságig fennmarad, erről Bidám gondoskodik.

    Másnap reggel kezdődött az akció. Míg a gályaiak csináltak egy elterelő hadműveletet, addig Jusin kis nyilakat lőtt ki a hvárángoknak. Mindegyiken volt egy üzenet: ,,A hvárángok az igazságot követik!" Aztán Bidám belovagolt a nagymester öltözékében. A kalapot mélyen az arcába húzta, nehogy felismerjék. A hvárángok elkezdték ordítani Munno nevét. Aztán Jusin tartott egy lelkesítő beszédet arról, hogy ki kell szabadítani a királyt a palotából, ahol Misil fogva tartja. Ezek után nem telt bele egy fél óra, és kész is voltak.

    Bidám alig várta, hogy átöltözhessen vissza a ruhájába. Sietősen belevetette magát a legnagyobb harcok közepébe. A főtér felé tartott, ugyanis azt hallotta, hogy ott tartják fogva Tokmánt, akit a kivégzésére kísértek. Gyorsabban, gyorsabban! Ha Misil rájön, hogy vesztett, hogy visszafoglalták a palotát, és még ráadásul Csuncsu is jön Dzsudzsin úr seregével, akkor kiszámíthatatlan, mit fog tenni.

    Na végre, megpillantotta őket! Ott vannak, úgy néz ki, hogy Álcson, Jusin apja és a többi rabot is kihurcolták ide. Mindegyikük kivégzését most tartották volna... Tokmánnal szembe Misil. Uh, az anyja nagyon dühösnek látszik! Nyilvánvaló, most jött rá, hogy az egész terve mehet a fasírtba. Bidám szíve megállt egy pillanatra, mikor meglátta, hogy Misil egy íjat ragad magához. Le akarja lőni Tokmánt! Késő, túl késő, már nem ér oda! Ne!

    De már hiába kiált, a nyíl eltalálta Tokmánt. A lány hátrazuhant, Bidám pedig majdnem összerogy. Nem, ezt ne! Istenem, ezt ne! Ugye, nem halt meg? Tokmán lassan elveszi a kezét a mellkasáról. A tőr! A dísztőr megvédte! Istennek hála!

    Bidám odaszalad a lányhoz. Arra nem is figyelt, hogy közben Misil menekülőre fogta. Csak Tokmán számít most neki. Csak ő, senki más! A hercegnő meglepetten néz rá. Bidám képtelen visszatartani dühét. Azt mondja neki: ,,Ha még egyszer fel akarod áldozni magad, én többé nem védelek meg!" Nem mintha ez igaz volna, de egyszerűen kiszaladt a száján. Végre legalább megkönnyebbült, hogy épségben láthatja viszont a lányt. És nem mellesleg visszafoglalták a várost.