56. rész:

    Szolvon indul a háborúba, dicsőségtől övezve, a nép minden reményét magával víve. Talán az összes ember közül Bidám bízik abban a legjobban, hogy győztesen tér vissza, hiszen akkor minden az övé lehet, ezt ígérte Tokmán. Ám sokan kételkednek az öreg tábornok képességeiben, hiszen ami igaz az igaz, Szolvon valóban rég volt már csatában. De Bidám tudja, hogy Szolvon meg fog mindent tenni érte.

    Ám hiába minden remény, egyre másra jönnek a baljós hírek. Az ellenség egyre beljebb tör az országba, úgy tűnik, megállíthatatlanok. Bidám elmegy a királynőhöz, és megesküszik neki, hogy nem lesz semmi baj, majd ő megmenti Sillát. Tokmán még csak nem is válaszol neki, rá sem néz. Bidám lehajtott fővel távozik.

    Aztán jön a teljes megsemmisülés: Szolvon elbukott. Jusin serege monoklikkal a szeme alatt, leverten battyognak vissza, rengeteg embert vesztettek a csatában. Bidám döbbenten, csalódottan mered az épphogy még élő Szolvonra, aki bocsánatáért esedezik. A halálos ágyán is őt hívja, Bidám leül mellé, és nézi, ahogy elszáll az élet szegény Szolvonból. A tábornok egy dolgot suttog neki folyamatosan: Ne feledd a pecsétőrző szavait! Ügyelj anyád végrendeletére! Misil azt akarta, hogy te légy az első. Nem a második, hanem az első! Van egy nagyobb álom annál, minthogy egy valakit szeretsz. Bidám, aki szerelmes, az örök második. De te első akarjál lenni!

    Bidám sírva szólongatja Szolvont, de az már nem válaszol. Bűntudat bűntudat hátán... Mennyi-mennyi halott... Munno, Misil és most már Szolvon is. Őmiatta halt meg mindegyik. Mért kellett elküldenie Szolvont, mikor mindenki megmondta, túl öreg már ő ehhez? Miért? Felhasználta őt. De feleslegesen küldte a halálba. Szolvon nem tudta megmenteni Sillát, és nem tudta előrébb vinni Bidám ügyét sem.

    Még gyakorlatilag el sem temették Szolvont, mikor az emberek már azt találgatják, ki fog helyette visszamenni a harctérre. Miszeng szerint sokan azt pletykálják, Jusint kellene küldeni a pekcseiek ellen. Bidám mérgében az asztalra csap. Nem! Nem fogja egy bűnöző megmenteni az országot! Nem engedi, hogy Jusint kihozzák a börtönből!

    Hjomdzsong jön, azt mondja neki, Jusin szeretne vele beszélni. Bidám bólint. Jó, elmegy hozzá! Amint belép a börtönbe, ugyanaz a kép fogadja, csak most már Jusin szerzett valahonnét papírt, mert arra rajzolta rá a haditervet. Jusin lázasan kezd valamit magyarázni manőverekről, bekerítésekről, de Bidám oda se figyel rá.

   Jusin egyszer csak felnéz, és mikor látja, hogy Bidám oda se bagózott, dühösen felpattan, és megráncigálja őt. Vagy ötven őr húzza ki mögöttük egyből a kardot. Bidám inti nekik, hogy nyugalom, tegyék le a fegyvert. Jusin az arcába sziszegi: ,,Ölj meg, ha akarsz! Vedd el a hatalmam, ha az kell! De kizárólag csak azután, hogy megmentetted Sillát! Megértetted?!"

    Bidám szótlanul nézte, ahogy Jusin visszakuporodik a térképe mellé. A féltékenység majd felemésztette őt, de egy dologban igaza van, most van fontosabb dolguk is, mint ez a gyerekes vetélkedés egy nő szerelméért. Ő is leguggol, és végighallgatja ugyanazt, amire az előbb nem figyelt oda.

   Jusin tanácsokat adott neki, hol állítsák fel a védelmet, hol üthetnek rajta a pekcseieken, stb. Végül Bidám felmarkolja a térképet, és ott hagyja Jusint. Haragjában szívesen széttépte volna a papírdarabot, de nem tehette. Jusin elismerte múltkor, hogy Bidám sokkal okosabb nála. Igen, jó politikus. Viszont stratégiai tapasztalatai még nincsenek, abban Jusin a jobb. Már csak ezért sem dobhatja el az ötleteit.

    Átadja Dzsudzsin úrnak a térképet, aki elindul, hogy feltartsa a pekcseieket. Ám hamarosan jön a hír, ő sem bír az ellenséggel. Most már szó szerint olyan közel voltak Szorabolhoz, a fővároshoz, hogy az égető probléma tűzözönné vált. A palota frászban volt, az emberek fel-alá rohangásztak kétségbeesésükben. Tokmán összehívatott egy nagy gyűlést, de valami megzavarta őket. Ugyanis jöttek a gályaiak Csuncsuval az élen.

    Micsoda, a gályaiak?! És hogy-hogy Csuncsu lett a vezérük? Mikor? Ki... Tokmán! Hát persze, hogy Tokmán! Bidám tágra nyílt szemekkel a királynőre mered. Tokmán elégedetten néz Csuncsura. Szóval a gályai ellenállás mostantól Sillát szolgálja. Ami egyben azt is jelenti... Jusin! Jusin kijöhet a börtönből! Hogy az a... Nem! És már itt is van! Teljes tábornagyi öltözékében jelentkezik, hogy majd ő megmenti Sillát.

    Bidám teljesen le van meredve. Ha nem a saját szemével látná, el sem hinné a dolgot. Jusin szabadon jár-kel, sőt, megy háborúba, úgy mint régen. Visszakapta rangját, földjeit, pozícióját, mindent, amit Bidám olyan fáradtságos munkával elvett tőle. És a legfájóbb, hogy erről Tokmán tehet. A királynő addig nem nyugodott, amíg az ő Jusinját vissza nem kaphatta. Bidám tudomásul vette, hogy vesztett. Vége. Tokmán azt akarja, hogy Jusin mentse meg Silát. Hogy Jusin legyen a férje. Tokmán elárulta őt.