39. rész:

    A nemesek sokat vesztettek Tokmán játszadozásai miatt, ezért bosszút forralnak. Rögtön össze is hívják az urak tanácsát, el akarják tiltatni a hercegnőt a közügyektől amiatt, hogy hozzámert nyúlni a hadsereg gabonájához az ő beleegyezésük nélkül. Ami igaz, az igaz, itt Tokmán tényleg törvénytelenül járt el, de nem volt más választása, csak így fékezhette meg az uzsorát. Aztán feladja a nemeseknek a leckét: Rendben van, önként lemond, ha törvénybe foglalják, hogy innentől kezdve tiltva van a készletfelhalmozás. Erre Hádzsong szándékosan verekedést provokált, hogy a fejetlenség közepette annyiban maradjon az ügy.

    Szóval teljes siker, Tokmán most megmutatta a hatalmát. Bidám örült neki, hogy az ő hercegnője ilyen okos, így túljárt mindenkinek az eszén. Ketten Jusinnal elmennek hozzá a könyvtárba, arra számítanak, hogy ünnepelni fognak. De Tokmánt a könyvek fölé görnyedve találják. Ó, ez olyan jellemző rá, még most is csak egyre hajtsa magát előre, nem hajlandó addig hátradőlni, míg Misilt le nem győzi.

    Jusin megfedi a lányt, hogy néha pihennie is kellene. Mire Tokmán rámosolyog, és felemlegeti közös múltjukat, mikor Jusin volt a parancsnoka, és csepett sem volt ilyen kíméletes vele. Jusin elpirul, közelebb hajolt Tokmánhoz. A lány magyarázni kezdi neki, hogy a kincstári többletet új földművelő szerszámokba akarja befektetni. Összedugják a fejüket, Bidámról teljesen meg is feledkeznek. A fiú féltékenyen nézi őket. Sosem hitte volna, hogy egyszer egy ilyen helyzetben találja magát, ahol ő a felesleges harmadik. Csak ül ott mellettük szótlanul, de belül forr a méregtől. Tokmán, Tokmán... Hát hiába van Jusinnak felesége, te még mindig utána vágyakozol...

    Egy idő után elmentek, de Tokmán ott maradt, továbbkutakodni a könyvekben. Másnap reggel Bidám bevitte Csuncsut a könyvtárba, és még mindig ott találták a hercegnőt. Elaludt volna könyvek felett? Ami még meglepőbb volt, hogy Misil is ott ült, egy másik asztalnál. Ők négyen percekig feszengve bámultak egymásra. Aztán Csuncsu előrelépett, és nagy hangon hálálkodni kezdett Misilnek egy festmény miatt, amit az asszony küldött neki Borjáng által. Bidámnak nem tetszik ez a viselkedés, és inkább úgy fordítja a társalgást, hogy abból tokmán jöjjön ki jól. Beszámol a hercegnőnek arról, hogy unokaöccse milyen sokat segített neki abban, hogy a piaci machináció Tokmán javára váljon. A lány ennek örül. Ám Csuncsu máris elrontotta a hangulatot azzal, hogy letagadta a dolgot, és szinte kimenekült onnét. Tokmán csalódottan tudomásul vette Csuncsu visszautasítását, és ő is távozott.

    Csak Bidám és Misil maradtak a szobában, de a fiú annyira gyűlöli anyját, hogy szó nélkül ott hagyná, ha Misil nem állítja meg. Azt kérdezi tőle: Most te vagy az, aki terelgeti Csuncsut? Bidám megfordul, hogy az asszonyra nézzen. Gúnyosan válaszol neki: Ó, nem! Inkább én vagyok az, aki sokat tanulhat Csuncsutól. A kis herceg járatos a politikában, nem úgy mint én, akit senki sem tanított ilyesmire születésemnél fogva.

    Aggasztó hírek érkeznek a palotába. Az egyik faluban a bogarak lepusztították a fele termést, és miután Hádzsong ezt figyelembe se véve ugyanúgy beszedte az adót, a nép kétségbeesésében lázadni kezdett. Tokmán maga megy elintézni az ügyet. Bidám nem sokat tud az egészről, hiszen neki a palotában kellett maradnia Csuncsut ,,terelgetni" továbbra is, de azt a pletykát hallotta, hogy a hercegnő megállapodott a parasztokkal: kapnak földet, kapnak új szerszámokat, és még 300 zsák búzát is, ha cserébe jövőre visszafizetik neki. Bidám szerint ez jó alkunak tűnt. Ám azok az ostoba parasztok nem bíztak Tokmán szavában, és elszöktek a terménnyel. A hercegnő visszament hozzájuk, hogy megbüntesse őket. Az egész jelenet nagyon bizarr volt, hiszen azok a szerencsétlenek, ott könyörögtek az életükért. A hercegnőn látszott, hogy nem élvezi a dolgot, sőt, sírt, mert csalódott a népben. Ő csak fel akarta szabadítani őket a szolgasorból, tényleg jó szándékú volt, de nem értékelték törekvéseit. Váratlanul előhúzza Jusin kardját, és lefejezi az egyiket. Az emberek leesett állal bámulják, sosem hitték volna, hogy a jószívű Tokmán ilyen is tud lenni. A kegyetlenség inkább Misilt jellemezte.