38. rész:

    Dühösen beront, és rögtön levágná a fejét... de hisz ez csak egy gyerek! Igen, ez az a különös fiú, akit nem rég a kuplerájban látott! Bidám ott áll Csuncsu felett arcáról-kardjáról csöpög a vér, az meg elmosolyodik, és csak annyit kérdez tőle: Hoppá, ez a te könyved? Bocs!

    Bocs?! Azt mondta, bocs?! Egy az idióta kölyök komolyan azt hiszi, ennyivel el lehet ezt intézni?! Bidám jól megcsapkodja őt, mire az jajgatva az ágyba menekül. Nem bántja komolyabban, hiszen mégis csak egy gyerek, de esküszik rá, he kicsit idősebb volna, hát bizony akkor nem kerülne ki élve a kezei közül.

    Amint befejezte a fegyelmezést, megparancsolja Csuncsunak, hogy hajtogassa szét a papírkockákat, és hozza rendbe a könyvet. A gyerek alázatosan bólint, és máris hozzálát. Bidám ott áll felette, szigorú tekintetével figyeli minden mozdulatát. Hjomdzsong szótlanul ül, meg sem mer mozdulni. Szerencséje ennek a két jómadárnak, hogy ma estére már kiélte gyilkolási vágyait, különben most nem igen lélegeznének!

    Amint a kihajtogatott lapok egyre gyülekeztek, Bidám átnézegeti őket. Térképek, írások, haditervek... Micsoda értékes kincs is ez! Ez az ostoba gyerek pedig majdnem tönkretette. Bidám fel sem foghatta ezt. Újabb mogorva pillantást küldött Csuncsu felé, aki sietősen lesütötte tekintetét. Azt kérdezi a fiútól, hogy-hogy sorrendben vannak a lapok? Csuncsu azt válaszolja, megjegyezte őket. Hm... Milyen érdekes! Ez a gyerek még annyira sem tiszteli a könyveket, illetve íróját, hogy vigyázna az állapotára. De a lapokon szereplő lényeget mégis befogadta az emlékezete, különben hogyan tudná újra sorrendbe rakni?

    Amint Csuncsu elkészült, Bidám felmarkolta a könyveket, és kiment a házból. Hjomdzsongot viszont kihívta magával. A kardot újra a nyakához teszi, mire amaz szánalmas módon könyörögni kezd az életéért. Aztán elkezd nevetni. Nevetni egy ilyen helyzetben?! Bidám fenyegető pillantásokkal bombázza, de az csak tovább vigyorog. Most már megkérdezi tőle, mi a franc ütött belé. Hjomdzsong azt válaszolja neki, hiába öli meg, a bűntudata akkor sem fog elmúlni. Hiszen egyértelmű, ők ketten együtt felelősek a mester haláláért. Munno, a nagy Munno könnyedén elugrott volna a mérgezett nyíl elől, ha épp nem arra kellett volna koncentrálnia, hogy a tanítványával küzd.

    Bidám most kezd még csak igazán dühbe jönni. Mit képzel ez az ember? Azt hiszi, hogy ő az ő élő lelkiismerete, vagy mi? Már csak ezért is meg kellene ölnie! De előbb még valamit tudni akart. Miért? Mit akart elérni Hjomdzsong a mester halálával?

    Kiderült, hogy ők ketten ugyanazért haragudtak meg Munnóra: Mert Jusinnak akarta adni a 3 HÁN könyvét. Hjomdzsong kikérte magának, hogy éveken keresztül pénzelte, támogatta a mestert, míg ő az országot járta. Munnonak egy csettintésre mindent megadott,és mit kapott érte cserébe? Semmit! Hjomdzsong a könyveket Csuncsunak szánta. Őt illeti meg, hiszen egyértelmű, ő lesz a valódi trónörökös, és nem Jusin. Bidám meglepődve hallja, hogy Csuncsut még Misil is támogatja. Mi ütött az anyjába, hogy egy ilyen idióta kölyköt képzel el a királyuknak? Itt már mindenki megőrült?

    Ó, szóval így áll a történet! Hjomdzsong pártfogolta Munnot, Csuncsu pedig az elhunyt Csomjong egyetlen fia. Végre összeállt a kép. Bidám kardjával megsebzi Hjomdzsong arcát, aki jajgatva húzódik el tőle. Mért csinálta ezt?! Bidám gúnyosan válaszol: Hogy emlékezzen rá, kinek tartozik hűséggel. Az életét ugyan meghagyta most, de ha el meri őt árulni, akkor vége. Aztán Bidám eltűnt a sötétben.

    Másnap zavar támad a piacon. Valami érthetetlen oknál fogva felment a gabona ára. A parasztok kétségbeesnek, még egy gyilkosság is történik, annyira elfajul a helyzet. Tokmán magához hívatja őket, és mindegyiküket elküldeti, hogy nézzenek szét, és derítsék ki, mi áll ennek a hátterében. Bidám ugyan teljesíti a parancsot, de több órányi körözgetés a piacon sem segített neki rájönni a megoldásra. Annyi bizonyos, hogy a nemesek vásárolják a gabonát, de már annyira, mintha egyenesen a világvége közeledne. Mire kell nekik ilyen nagy mennyiség? Bidám nem érti.

    Közben kapott egy újabb feladatot Tokmántól: mostantól neki kell tanítania unokaöccsét. Hogy mi? Azt a bolond gyereket? Te jó ég! Hallotta, hogy Álcson már kudarcot vallott vele, mikor bevitte a könyvtárba, a fiú hozzá sem nyúlt a könyvekhez. Jusin sem járt jobban, mikor kivitte a gyakorlótérre, egyszerűen eldobta a fakardot. Hát akkor tőle mit várnak? Bidám legfeljebb csak az ölésre tudná megtanítani, de ez az agyalágyult még azt is rosszul csinálná!

    Ennek ellenére természetesen elment Csuncsuhoz, aki azonnal összehúzta magát, amint meglátta őt. Helyes! Csak féljen tőle! Bidám karba tette a kezét, és intette, hogy vegye elő a tollat és a papírt. A fiú reszkető kezekkel csinálta, amit mond. Aztán Bidám elkezdte sorolni, mik a szabályok: Nem felesel! Nem hajt papírmasét a könyvekből, stb... Egyszer csak elakad, Csuncsu kíváncsian néz fel rá. Ránéz a fiúra, és megkérdezi tőle, hogy ő tudja-e, mi az oka annak, hogy a nemesek felvásárolják az összes gabonát a piacon?

    Csuncsu szeme felcsillan, ijedős kisfiúból egy pillanat alatt komoly fiatalemberré változik. Olyan hangon magyarázza el Bidámnak a dolgot, mintha ennek mindig is egyértelműnek kellett volna lennie. Nagyon egyszerű a képlet: A búza drágul, mert a nemesek felvásárolták az összest a piacon = hiányt teremtenek, a nép éhezik = kétségbeesésükben kölcsönt kunyerálnak a nemesektől = miután nem tudják visszafizetni, eladósodnak, földjüket kénytelenek lesznek felajánlani cserébe = így jutnak a nemesek könnyedén földhöz, és rajta munkásokhoz, akik aztán évről évre termelik nekik a hasznot.

    Áhá, szóval erről van szó! Bidám ott hagyja a fiút, hogy jelentse Tokmánnak a dolgot. De későn ér oda, a lány már tudja, megkérdezte Misilt. A hercegnőn látszik, nagyon mérges a nemesekre, hogy így kizsákmányolják a népet. Úgy dönt, mostantól megálljt parancsol az uzsorának. Piaci machináció? Ó, ahhoz ő is ért! A saját fegyverükkel fogja legyőzni a nemeseket!

    De tervéhez szüksége volna egy független kereskedőre, ugyanis a királyi terményt nem árulhatják másképp a piacon. Bidám Hjomdzsongot ajánlja. Aztán már indul is az akció! Tokmán amint engedélyt kért az apjától, a királyi magtárat megnyitották, és szállítani kezdték bálaszámra a piacra. A búza ára rögtön rohamosan csökkenni kezdett. Mire a nemesek észbe kaptak, hogy itt valami nem stimmel, már hiába akarták eladni felvásárolt készleteiket, sokkal kisebb áron vették csak vissza tőlük. Tokmán alaposan befűtött nekik. Misil és az egész társaság most alaposan lebőgött.