41. rész:

    Bidám még sosem hallott ekkora ostobaságot, mint amit ez a kölyök csinált. Támadni a szent származás tényét? Hát megőrült ez a gyerek?! Ezzel olyan, mintha maga alatt vágná a fát! Ráadásul minek szerezte meg Misil támogatását, ha mégsem akar a trónon lenni? Senki nem értette, mire megy ki tulajdonképpen a játék.

    Tokmán nagyon elszomorodott. A lány amúgy is napok óta fájlalja, hogy unokaöccse ellen fordult, de még ráadásul ez is... A hercegnő úgy döntött, nem fog versenyezni Csuncsuval, hogy ki legyen a trónörökös kettejük közül. Ha ez a fiú vágya, akkor automatikusan lemond a javára. Misil nem fogja összeugrasztani őket!

    Na igen, de úgy tűnik Misil kiszállt a partiból, ugyanis napokig ki sem jött a lakosztályából. Talán elbujdosott szégyenében? Vagy mi oka van annak, hogy bárki kéredzkedik be hozzá, nem engedik? Beteg? Az ágyat nyomja?

    Ráadásul pont egy ilyen helyzetben, mikor forrong a palotában mindenki, Szedzsong és Szolvon ölre mennek, valaki elrabolta Borjángot, Csuncsu meg szervezkedik. Bidám vállalta a feladatot, hogy kideríti, mi Misil szándéka. Odamegy a lakosztálya elé, és vár. Egyre csak vár. Már egy este eltelt, és még mindig semmi. Aztán int neki a szolgáló, bejöhet.

    Helyet foglal anyjával szemben, aki meglepő módon neglizsében pompázik előtte. A haja le van engedve, arca ki van simulva, tényleg sokat alhatott. Bidám rátér a tárgyra: ,,Mi a hátsó szándéka Misil asszony?" Misil gúnyosan kineveti őt: ,,Tokmán küldött? Netán a hercegnő szeretetére vágysz?" Bidám visszakérdezett: ,,Mért alszik ennyit?" Misil a haját simogatva válaszol neki: ,,Mert fáradt voltam!" Bidám már semmit sem ért. Teljesen ki van akadva. Aztán anyja sétára invitálja. Jó, vele megy! Hátha akkor többet tudhat meg.

    Megvárja, amíg felöltözik anyja, aztán elindulnak Csilsuk kíséretében. Szótlanul sétálnak, egyre messzebb jutnak a palotától. Bidám nem ismeri ezt a környéket, ahová Misil vezeti. Csilsuk már kezd morgolódni mögöttük, hogy felelőtlenség volt kíséret nélkül elindulniuk. Misil mosolyogva válaszol neki: Ugyan, egy egész hadsereg sem tudná legyőzni őt Csilsukkal és Bidámmal az oldalán.

    Bidám is kezdi unni a sétát, és azt mondja Misilnek: Idáig vakon követtem, de most már szeretnék válaszokat kapni a kérdéseimre. Az anyja fölnéz valami távoli pontra: Még nem válaszol, előbb el kell jutniuk arra a helyre, ahova tartanak. Csilsuk felajánlja neki, hogy kapaszkodjon belé a nehéz terepen, nehogy elessen. Misil viszont Bidámba karol: Majd ő segít! A fiú hitetlenkedve nézi, hogy anyja hozzáért.

    Bidám nem ellenkezik, bár nagyon zavarban van. Együtt mennek a sziklákon, óvatosan lépkednek, a fiú átsegíti őt a kis patakon is, Misil teljes biztonságban van mellette. Bidám csak udvariasságból segít neki, de nem kerüli el a figyelmét, hogy anyja ellenben milyen gyengéden fogja a kezét. A fiú egész bensője felkavarodik. A szíve hevesebben kezd dobogni. Mért teszi ezt vele Misil? Mért ébreszti fel benne a reményt, mikor úgy is tudja, hogy ő neki semmit sem számít? Eldobta őt gyerekkorában. És nem bánta meg egy percre sem. Akkor most mégis mért kezeli úgy, mintha... mintha szeretné?