49. rész:

    Mire észbe kaptak, addigra valóban visszafoglalták a várost, de hagyták futni Misilt. Csuncsu az 5000 fős sereggel későn érkezett meg, addigra Misil bevetette magát a Dejja erődbe szintén ugyanennyi katonával, akik mind az ő hívei voltak. Tokmán dühös, hogy így alakult a dolog, ezért arra törekszik, hogy minél hamarabb megszüntesse a belháborút. Közben persze újjá kell építenie az egész politikai rendszer, mert pont a főtisztségviselők távoztak Misil oldalán. Szolvon helyett Jusin apját, Szedzsong helyett Jongcsut, stb...

    Hjomdzsong aznap este gúnyolódik Bidámmal, hogy ő mért nem kapott semmiféle rangot. Hiszen ugyanúgy híven szolgálta Tokmánt, nem? Bidám úgy tesz, mintha az ilyesmi neki nem számítana, de amikor egyedül marad, elszomorodik. Igen, őt mért nem tünteti ki Tokmán? Már el is feledkezett róla?

    Tokmán másnap magához hívatja. Bidám alázatosan elé járul. A hercegnő rámosolyog, úgy döntött, egy titkos küldetésre küldi őt. Azért őt, mert csak benne bízik. Ez nagyon fontos lesz, mert ez alapján teszteli Bidám hűségét. Ha átmegy a teszten, akkor egy nagyon magas pozíciót szán neki a jövőben. Ő lesz majd a kémhálózat feje. Bidám boldogan mosolyog. A lány azt kérdezi tőle, hogy tud ilyen őszintén mosolyogni. A fiú azt válaszolja, azért boldog, mert Tokmán bízik benne.

    Még aznap este elsiet a megadott helyre, ahhoz a fához, amit Tokmán mondott neki. A lány azt mondta, hogy kezdjen el ásni a fatövében, mert odarejtett egy ládikát. Aztán hozza el, ami a ládikában van. Sima ügy! Vegye úgy, hogy Bidám máris végrehajtotta. Azért még egyszer visszanéz a lányra. Szeme teli van szerelemmel, ebben a percben a mennyben érzi magát. Igen, van számára remény!

    Odaért a fához, kiásta a ládát. Megfogja, feláll, épp indulna vissza. De a kíváncsisága nem hagyta, hogy továbbmenjen. Tudni akarta, mi lehet ez a fontos, amit el kell vinnie Tokmánnak. Kinyititja a ládát, és egy levelet talált benne. Várjunk csak! Ez az a levél, amit Szokhvá szorongatott a kezében! Bidám sietősen kiveszi, hogy elolvassa, mi áll benne...

    Amint elolvasta, azt hitte, elájul. Mi ez? Ez nem lehetséges! Nem... De hogyan?! Nem...

Dzsinhüng király parancsa állt benne, miszerint Misilt szabadon meg lehet ölni, amennyiben hatalomra tör. Bidám teljesen kétségbeesik. Hiszen ez az anyja halálos ítélete! Komolyan azt várja tőle Tokmán, hogy vigye ezt el neki? A lány felhasználná Misil ellen, semmi kétség!

    Nem bírt visszamenni a palotába. Tudta, hogy Tokmán várja őt, de akkor sem ment. Inkább a Dejjá erődbe indult, magyarázatot akart kérni Misiltől. Nagyon óvatosnak kellett lennie, hiszen az ellenség tűzfészkébe ment, de ott volt nála a kardja, és csak ez számított. Akik elé álltak, azokat levágta, mint vágóhídon a barmokat. Élettelen testükön bűntudat nélkül átlépett. De legalább bejutott Misil lakosztályába. Mikor anyja felnézett, sietősen a nyakához tette a kardot, nehogy kiabálásával összecsődítse a népet.

    De úgy tűnt, Misil nem ijedt meg. Sőt, mosolygott! Micsoda hidegvér! Ez tetszett Bidámnak. Misil ránéz, és gúnyosan megkérdezi tőle: ,,Mi az? Tokmán küldött, hogy ölj meg? Vagy szolgálni akarod azt, akit a legjobban szeretsz?" Bidám a zsebében lévő levélért nyúl, de végül mégsem veszi elő. Valamiért úgy érzi, az anyja nem adna neki őszinte választ, ezért feleslegese is megkérdeznie. Helyette inkább azt kérdezi: ,,Mért szóltál Hjomdzsongnak, hogy vigyen el kirándulni?" Na végre, most választ fog kapni a legnagyobb kérdésre: Az anyja szereti vagy nem szereti? Ideje most már nyíltan beszélniük, elég volt a kétértelmű szavakból!

    Misil viszont válaszával összerombolja álmait: ,,Mert útban voltál." Bidám nyel egyet, ez olyan váratlanul érte, mint egy pofon. De nem, egy pofon sem lehetne fájdalmasabb, mint ezek a kegyetlen szavak. Sírását alig tudja visszafojtani, de megkérdezi: ,,Áh, szóval útban voltam? Most már értek mindent! Én mindig is útban voltam neked, és te félrelöktél, hogy megvalósítsd az álmaidat. De akkor mért nem öltél meg inkább?" Misil kegyetlenül rámosolyog: ,,Azt kellett volna tennem! Ha megtettem volna, akkor most nem tartanék itt!"

    Bidám megint nyel egyet. Szóval így áll a helyzet... Először Munno, most meg az anyja... Mindenki meg akarja őt ölni, akit szeret. Vajon Tokmán is el fog jutni ide egy napon? Ő is el fogja őt árulni egyszer? Soha senkiben sem bízhat? Soha senkitől sem várhatja el, hogy viszontszeressék? Misil most felnyitotta a szemét. Ez hát az ő sorsa! Egy eldobott gyermek, akit senki sem akar befogadni.

    Ekkor rontott be Miszeng és Hádzsong kivont karddal, hogy megvédjék Misilt. Az asszony intésére viszont leteszik a kardot: ,,Engedjétek el őt! Csak kérdezni jött!" Bidám döbbenten mered anyjára. Már megint mit jelentsen ez? Misilnek most is lehetősége lenne simán megöletni őt, de ehelyett inkább megvédi? A fiú teljesen összezavarodva távozik.

    Kénytelen-kelletlen visszamegy a palotába, hogy Tokmán szeme elé álljon. A lányon látszik, már alig várta őt. Bidám leül elé, és azt hazudja, hogy nem talált semmit sem a dobozban. A hercegnő csodálkozik. ,,Biztosan nem?" A fiú bűntudattal eltelve bólint. Tokmán azt mondja: ,,Jó, hiszek neked! Ez lesz mostantól a kapcsolatunk alapja!" Ezzel Bidám úgy érezte, mintha kést mártottak volna a szívébe, de akkor sem gondolta meg magát. Misil ma megvédte őt. Ő is megvédi az anyját.

    Aztán jön az újabb hideg vizes zuhany: Tokmán azt kérdezi, járt-e ma este a Dejjá erődben? Bidám nem hülye, nagyon jól tudja, hogy ha a lány ilyesmire kíváncsi, akkor egy kém már jelentett neki. Ezért sincs értelme letagadnia. Igen, járt ott. A hercegnő kérdezi: ,,Mit csináltál ott?" Bidám most veszélyesen közel került ahhoz, hogy lebukjon, de végül kitalált egy féligazságot: ,,Azért mentem oda, hogy megöljem Misilt! De... de nem sikerült."

    Tokmán ad neki egy utolsó utáni lehetőséget a vallomásra: ,,,Mi van közted és Misil közt?" Bidám sokáig nem felel a lány kérdésére. Egyre csak gyötrődik a sok hazugság miatt, a lelkiismeret-furdalás majd felemészti. Lesüti tekintetét, aztán vesz egy nagy levegőt és válaszol: ,,Semmi! Az ég világon semmi!"