57. rész:

    Jusin elmegy a háborúba, Bidám marad, és próbál felülemelkedni a válsághelyzeten. Szóba került az, hogy Tokmánnak egy búvóhelyre kellene mennie, amíg ilyen közel van az ellenség. De nem, a királynő makacs, ő maga helyett Csuncsut helyezné inkább biztonságba, hiszen ő az ország jövője. Még Bidám is elé rak egy tervet, amin pontosan rajta van, hogy hogyan fogják feltartóztatni a pekcseieket, csak előbb menjen el a fővárosból Tokmán. A királynő nem mondja ki, miért nem hajlandó távozni, de Bidám tudja. Hogyne tudná... nem bízik benne. Azt hiszi, hogy amint elmenne, Bidám átvenné tőle a hatalmat.

    Bidám nem bírja tovább cérnával, és kitör. Alaposan beolvas Tokmánnak. Emlékezteti a nőt a közös múltjukra, mikor még barátok voltak. Tokmán mindig is kegyes volt hozzá. Agyafúrtságáért megdicsérte, kegyetlenségét bátorságnak titulálta, és mikor mindenki gonosznak vélte, Tokmán akkor is kiállt mellette. És Bidám cserébe szerelemmel szerette. Mindent feladott Tokmánért. Még a saját anyját is öngyilkosságba kergette őmiatta, de ezt sosem hozta szóba. Hát mindezt már elfelejtette? Mért nem hisz neki? Mért nem bízik benne? Értse már meg, hogy Bidám tényleg csak a biztonságáért aggódik, és nem a trónját karja!

    Legközelebb a hídon találkoznak éjszaka. Tokmán végre magyarázattal szolgál neki, mi változott azóta, hogy királynővé koronázták. Elmondja Bidámnak, hogy a legjobban az fáj neki, hogy nincs neve. Őt mindenki csak felségnek szólíthatja, hiszen aki nem így tesz, az felségsértést követ el. Bidám felajánlja, hogy majd ő a nevén fogja szólítani, ha ezt akarja. De Tokmán nemet int. Nem lehetséges. Értse meg, ez nem lehetséges.

    Lehetetlen áthidalni már azokat a határokat, amik köztük vannak. Igen, neki is hiányzik az az időszak, mikor barátok voltak. Bidám virágokat hozott neki, gyengéden fogta a kezét, nőnek és embernek tekintette, nem csak a rangjáért tisztelte, mint a többiek. Bízott Bidámban, tényleg bízott benne. De mióta a fején a korona, őbelőle uralkodó lett, Bidámból pedig egy hataloméhes alattvaló vált. És Tokmán folyamatosan attól rettegett, hogy Bidám lesz a második Misil, aki a trónjáért harcba száll vele. Így alakult hát...

    De ne higgye azt Bidám, hogy csak ő szenved. Sőt, Tokmán az, aki igazán szenved, és magányos, mert már nem mer senkiben sem bízni, nem engedheti meg magának, hogy szeressen valakit. Szeretne nő lenni. Szeretne újra gondtalan lenni. De nem teheti. Önmaga áldozatává vált. Annyira csak az országáért él, hogy ezért cserébe le kellett mondania minden érzelmi kötődésről.

    Végezetül Tokmán elsírta magát, hogy milyen nehéz is az ő élete. Bidám tehetetlenül nézte. Hiszen igaza van, mindenben igaza van. Bolond volt, mikor komolyan azt hitte, hogy megkaphatja a királynőt. Egy felség sosem alacsonyodik le az alattvalóihoz. Még akkor sem ha szeretne. Ez egy tiltott szerelem.

    Bidám visszavonul lakosztályába, és elmegy anyja oltárához imádkozni. Ott térdel a földön, mikor váratlanul megjelenik mögötte Tokmán. Feláll, csodálkozva néz a nőre, mit keres ott nála. Tokmán nagy döntésre jutott. Azt mondja neki: ,,Nem érdekel semmi! Semmi! Nő akarok lenni! Ember akarok lenni! Veled akarok lenni!"

    Bidám teljesen elgyengül a szerelemtől. Már épp lemondott volna örökre Tokmánról, erre jön a nő, és ilyen vallomást tesz neki. Bidám gyengédséggel a tekintetében nézi a nőt. Amaz sápadtan várja válaszát. Bidám lassan felemeli a kezét, és megérinti Tokmán vállát. Aztán átöleli őt, és erősen magához szorítja. Most nem löki el őt a nő. És nem is sajnálatból bújik hozzá, mint egyszer régen ott fenn a hegyen. Hanem azért mert tényleg vele akar lenni. Bidám elmosolyodik. Annyira boldog, hogy le sem lehetne azt írni. Végre! Végre férfinak érezheti magát. Végre nem csak a megaláztatást, csak a pofonokat kapja. Hanem végre átölelheti a szeretett nőt, élvezheti érintését, a hajának illatát, testének lágyságát. Végre! Végre! Oh, de hosszú volt idáig az út... Majdnem belehalt a várakozásba, de megérte. Megérte minden szenvedést, ha mostantól kezdve Tokmán valóban az övé lehet.

    A nő eljött hozzá, felajánlkozott neki, és ez már több, mint idáig bármi, amit kapott tőle. Tokmán végre megengedi neki, hogy gondoskodhasson róla. Tokmn végre megengedi, hogy a közelében lehessen. Bidám hálából olyan szerelemmel, odaadással öleli a nőt, ami csak telik tőle.

    Hogy ezek után mi történt? Azt senki nem tudja. Mindenesetre vegyük úgy, hogy kulturáltak maradtak, és egyszerűen csak leültek teázni egyet, és közben kellemesen elbeszélgettek.