53. rész:

    Jusin kivizsgálása eltart egy ideig, mert azon kívül, hogy ő nem tud semmit az ellenállásról, nem mond mást. Bidám és Tokmán felváltva jár a nyakára, de a tábornagy újra és újra csak ugyanazt ismételgeti: ő nem tud semmit. Ami azt jelenti, hogy tényleg a háta mögött szervezkedtek Voljáék. Micsoda pech, hogy nem bizonyítható rá semmi...

    Közben jön Hjomdzsong és jelenti, hogy egy gályai kém beépülhetett a védőrségbe, mert az segített Voljának megszökni. Bidám elgondolkozva bólint. Hm, akár ezt fel is használhatja... Jusin ügyében túl lassúnak találta a tempót, ezért úgy döntött, kicsit felpörgeti az eseményeket. Ő nem tesz mást, csak lehetőséget biztosít az embereknek arra, hogy szabadon cselekedjenek.

    Utasítja Hjomdzsongot, hogy kísérjék át egy másik cellába Jusint, de egy hosszú folyosón vigyék, és az őt kísérő őrök között gályai kémek legyenek. Már meg sem lepődött, mikor jött a hír: Jusint megszöktették. Elmosolyodik. Hát persze, erre számított. Innentől kezdve Jusin hiába pedálozik, hogy ő nem tudott semmit, a gályai ellenállók megoldották azt hogy minden kétséget kizáróan rá lehessen bizonyítani a bűnösséget.

    Innentől kezdve szabadon meglehetett vádolni Jusint hazaárulással, de hogy ne azon legyen a hangsúly, hogy ezt Bidám akarta, ezért megfűzi Dzsudzsin urat, hogy ő szólaljon fel a taggyűlésen. Ezért cserébe megígéri neki, hogy ő lesz majd a hadügy miniszter. Dzsudzsin úr könnyedén belemegy az alkuba. Ugyan, hiszen a főnemesek 90 % Bidám kezében van.

    Ahogy azt eltervezte, a bejelentés megtörtént. Ahogy azt várta, mindenki azonnal helyeselt, Jsuin egy hazaáruló lett. Arra viszont nem számított, hogy Tokmán ennyire mérges lesz rá. Hiszen az egész kivizsgálást a királynő akarta, nem? Ő gyanakodott a tábornagyára, most meg Bidámra haragszik, amiért talált ellene bizonyítékot. Bidám nem tudott kiigazodni a nőn.

    Aztán megtörtént az, amire senki nem számított: Jusin visszajött! Egyszerűen megjelent a palota udvarán, és felajánlotta, hogy ha valamiben bűnös, akkor ő meglakol érte. A francba! Bidám alig tudta visszafojtani dühét. De nem törhet ki ott mindenki előtt. Rendezi arcvonásait, és csak magában gondolja ezt: ,,Jusin, Jusin... te átkozottul becsületes bolond! Keresztül húztad a számításaimat azzal, hogy önként visszajöttél, mintha nem is volnál bűnöző. Így megint azon kell lennem, hogy újabb bizonyítékokat találjak a bűnösségedre!"