54. rész:

    Amint Jusint egy cellába kísérik, Bidám magához hívatja. Azt kérdezi tőle: ,,Voljá rabolt el? Akkor tudod, hol bujkálnak a gályai ellenállók." Jusin nem válaszol. Bidám türelemetlenül az asztalra csap. ,,Nem beszélsz?! Minek jöttél vissza, ha nem azért hogy feladd Volját? A királynő így nem veszi semmi hasznodat! Védd magad Jusin, és add fel a gályai ellenállókat!"

    Jön Tokmán és kéri, hogy menjen ki. Bidám nagy nehezen engedelmeskedik, de nem megy messzire, kihallgatja őket, miről beszélnek. Tokmán számon kérte a tábornagyot, hogy mért nem képes feladni a gályaiakat. Mért nem képes elszakadni tőlük, mikor már láthatja ő is Voljá milyen nagy bajba sodorta? Jusin csak annyit kér: ,,Felség, kérlek te se hagyd el őket!" Bidám gúnyosan a szemét forgatja a háttérben. Micsoda egy bolond ez a Jusin. Ott ül a kínpadon, de neki még mindig az ő népén jár az esze. Most már Tokmán is az asztalra csap: ,,Tán király akarsz lenni?! Mert Voljá királlyá akar tenni. Ha ő véded, olyan mintha összejátszanál vele!" Jusin hallgat, mire Tokmán Bidámért kiált. Bidám eléjárul: ,, Igen, felség?" Tokmán Jusin szemébe nézve ezt mondja neki: ,,Voljá fejét akarom! Mostantól a védőrség feladata lesz felszámolni a gályai ellenállást!"

    Ott hagyták Jusint, és kettesben leültek a királynő lakosztályában. Tokmán elmondta, hogy azt tervezi, Jusint száműztetni fogja. Bidám azt válaszolja neki: ,,Nem, Jusinnak Sillában kell maradnia. Ha felséged száműzi őt, akkor szomorú lesz!" Tokmán olyan éles pillantást vet rá, amitől Bidám köpni-nyelni nem tud. Tekintetében benne van: ,,Hogy lehetsz ilyen álszent?! Tudom, hogy te akartad Jusint eltávolítani a közelemből, most meg úgy teszel, mintha barátok lennénk!"

    Bidám lesüti szemét, a vád jogos. De az vesse rá az első követ, aki még nem követett el bűnt. Mert neki csak ennyi a bűne: hogy szerelmes. Annyira nagyon szerelmes, hogy mindent hajlandó volna megtenni Tokmánért. Nap mint nap látnia kell őt, de nem érintheti meg. Senkinek sincs arról fogalma, milyen kínzással ért ez fel. Bidámnak az a célja, hogy közelebb kerüljön királynőjéhez, és ha ezért át kell gyalogolnia Jusinon, az sem akadály számára. Kár, hogy mesterkedéseivel, végül csak annyit ért el, hogy Tokmán így megharagudott rá.

    Lassan kinyújtotta a kezét, hogy megfoghassa a vállát. Tokmán szomorú, és ilyenkor ő mindig megvigasztalta régen. Most viszont a királynő olyan keményen rászólt, hogy meg ne merje érinteni őt, hogy Bidám egy pillanatig lemeredt. Könnyei feltolultak, de visszafojtotta őket. Szégyen-gyalázat, de még soha életében nem alázták meg így soha.

    Kapott egy feladatot, szervezze át a nemesek tisztségeit. Amint összeül Misil családja körében, amazok máris felélénkülnek. Bidám szinte mindenre Szolvonra hagyatkozik, hogy kit tegyenek erre vagy arra a posztra. Aztán megszólal Hádzsong. Az a bolond azt hitte, hogy Bidám rábízná akár a WC-pucolás felelősségét is. Még Miszeng is nevet, hogy mit akar az unokaöccse. Bidám magában elmosolyodik, micsoda fajankó társaság is ez.

    Aztán vissza Tokmánhoz, amint összeállították a tisztségeket. De jön Csuncsu, Jongcsu és a többiek, és Tokmán előttük is mélységesen megalázza. Közli, hogy mostantól a védőrség parancsnoka Csuncsunak fog jelenteni, és nem neki. Ezzel oly módon lefokozta, ami már a többieknek is feltűnő volt. Aztán kiderül, hogy teljesen feleslegesen szervezte meg Szolvonnal a tisztségeket is, mert Tokmán végül úgyis azokat tette be, akiket akart. Bidám csak ült ott, és meg sem mert szólalni, nehogy valami tiszteletlenség jöjjön ki a száján.

    Az ám, de amint mindenki elment, Bidám a királynő után indult. Kérdőre vonta Tokmánt: ,,Mért csinálod ezt velem? Ha nincs Jusin, már én se kellek? Nem bízol bennem? Hát nem látod, mit érzek irántad?"

   Tokmán megfordult, és így válaszolt: ,,De látom! És most már azt is látni fogom, hogy vágysz rám, hogy akarsz engem! De nem kaphatsz meg soha! Mert én nem nő vagyok, hanem uralkodó! És egy uralkodó csak Sillát szeretheti, csak az országáért élhet! Pedig ne hidd, hogy én nem vágyom egy társra! Valakire, akit szerethetek, aki a férjem lehet. Ne hidd, hogy én nem szeretlek téged...!"

    Bidám lélegzete elállt. Ez azt jelenti... Komolyan...? Minden teketóriázás nélkül magához húzta a nőt, és szorosan átölelte. Tokmán szereti őt! Azt mondta, hogy szereti... Bidám repülni tudott volna a boldogságtól.

   Ám a királynő eltaszította magától. Bidám értetlenkedve nézett rá. ,,Miért? Miért nem lehetünk együtt?!" Tokmán így válaszolt: ,,Mert nem, és kész!" Bidám ezután viharosan távozott.

    Jön Hjomdzsong, és jelenti neki, hogy Jusin nincs a száműzetésben. Micsoda?! Elsőnek is, mi az, hogy ők anélkül követték Jusint, hogy nem is adott ilyen parancsot? Aztán, mi az, hogy nincs a helyén? A gályaiakkal van?

 

    Egyik kérdésére sem kapott választ. Tehetetlenül elindult vissza a palotába. Muszáj lesz jelentenie Tokmánnak a dolgot. Persze, kapni fog a fejére, hiszen a királynő sosem mondta ezt neki, hogy figyeltesse Jusint. Hjomdzsong, te álnok! Bidám most tarthatja miattad a hátát.

    Bidám viszont nem találja Tokmánt a lakosztályában, hanem Csuncsuval szembesül. A beképzelt kis herceg máris főnökösödni kezd felette, és követeli, hogy jelentsen neki. Bidám még csak felé sem fordul, úgy mondja el neki a legújabb híreket. Csuncsu (aki levonta az ebből kifolyó következtetést) nem azt kérdezi, hogy-hogy nincs a helyén Jusin, hanem azt, Bidám mért figyelteti Jusint, mikor nem ez lett neki parancsolva. Bidám a fogát szívja, aztán ügyesen válaszol: Igen, ő azt a feladatot kapta a királynőtől, hogy elkapja Volját és a gályaiakat. És azáltal, hogy követték Jusint, így el fognak jutni Voljához is.

    Na végre, Hjomdzsongék visszajöttek, hozzák Jusint. Azt mondja, átszökött a pekcseiekhez. Naaaagyszerű! Bodzsong, te menj azonnal, és jelentsd be a királynőnek, hogy Jusint elkapták, és azzal gyanúsítják, hogy az ellenség kémje. Bidám meg addig elbeszélget ezzel a Jusinnal...