59. rész:

    Bidám nem vitatkozik többet velük, azonnal felpattan, és szalad a követekhez. Meg kell szereznie tőlük azt a rohadt legyezőt, mielőtt átnyújtanák a királynőnek. Ám először be sem akarják engedni. Aztán nagy nehezen mégis bejut, de addigra már késő volt. A kínai követek felháborodottan kvetelték, hogy tartsa be a megállapodást, de Bidám közölte velük, hogy semmi ilyesmiről szó sincs, mert azt csak az ő nevében kötötték, de nincs köze hozzá. Amazok csak bután pislogtak, mire Bidám ott hagyta őket.

    Kint megragadta az egyik őrt, és megkérdezte tőle, hol a legyező. Az őr bevallotta, az már rég Tokmánnál van. Bidám legszörnyűbb rémálma vált valóra. A királynő el fogja hagyni őt. Hiába mondaná el neki, hogy az emberei szervezkedtek a háta mögött, nem hinne neki. Tokmán el fogja taszítani magától! Itt a vég!

    Keze úgy remegett, mint még sose. Bidám csodálkozva nézett le saját kezére. Számtalan esetben ölt már, számtalan veszély fenyegette, de egyszer sem remegett. Most mégis fél, úgy fél, hogy a nő többé nem fogja szeretni őt.

    Váratlanul beugrott neki egy emlék. Látta magát kisfiúként, és a mestert fiatalon. Munno kihozta a barlangból, ahova a tolvajok után ment. A kicsi Bidám eldicsekedett mesterének, hogy meggyilkolta mindent. Munno iszonyodva kérdezi újra és újra tőle: Mindet? Megölted mindet? Biztosan?

    Bidám mosolyogva bólint. Otthon este már az ágyban fekszenek. A kisfiú nem tud aludni, mesteréhez húzódna, aki ilyenkor mindig megfogja a kezét. Ám Munno most ellöki magától. Bidám a szemöldökét ráncolja, és újra próbálkozik. A mester most is eltaszítja kérlelő kezét. A kisfiú ránéz saját kezére a sötétben. Remegett.

    Mint ahogy most is remeg. Teljesen ki van szolgáltatva az érzéseinek. Tokmán iránt oly hatalmas a szerelme, hogy azt már túl sem élné, ha a nő most eltaszítja magától. Nem, elege van abból, hogy őt gyerekkora óta mindenki elhagyja. Elsőnek Misil, aztán Munno, most meg Tokmán. Nem teheti ezt vele! Legalábbis ne egy ilyen ostoba félreértés miatt.

    Bidám összeszedi minden bátorságát, és elmegy Tománhoz. Ha itt a végítélet ideje, nem fog elbújni előle. De akkor is megpróbálja tisztázni magát, ha beledöglik is. A királynő fennkölten ül hívei körében. Ott van Jusin, Álcson és Csuncsu is. Mind-mind vádló szemekkel merednek rá. Bidám meghajtja a fejét, és leül közéjük. Ám épphogy elmondja a dolgot, a legváratlanabb dolog történik, Tokmán hisz neki. Azt mondja bízik benne. Bidám ki sem tudja a háláját fejezni. Ez túl szép, hogy igaz legyen. Cserébe gyorsan megígéri a királynőnek, hogy önmaga fogja leverni Misil családjának lázadását.

    Amint kilép Tokmántól, meg sem lepődik azon, hogy Miszengék ott várnak rá. Amaz nevetve kérdezi, hogy ugye nem köpte be őket a királynőnél. Bidám megnyugtatja őt is meg a többieket is, hogy erről szó sincs. Azt hazudja, hogy Tokmán nem tudta megfejteni a legyező titkát, ennél fogva arról sincs tudomása, hogy történt ez a kis baki a követekkel. Aztán összehívatja mindegyiküket, és vázolja nekik a helyzetet. Az ígéret, amit tett, csak egy ígéret, amit bármikor meg lehet szegni. Ugyan már, csak nem gondolták azt, hogy komolyan képes volna egy nő miatt lemondani a hatalomról? Kapjanak már az eszükhöz! Bidám nem hülye!

    Hogy mennyire tudta meggyőzni őket az igazáról, azt nem tudta. De egy biztos, mint ahogy az embereinek megtört benne a bizalmuk, úgy neki is megtört az embereibe vetett bizalma. Rájött, Hjomdzsong itt a valódi főnök, ő csak egy bábfigura lett. Magához hívatja Szántákot, és megbízza egy feladattal. Hozzon a védörségből tíz követet, és állítson rájuk tíz embert, akik követik őket, hogy valóban a megadott címre viszik-e ki a rájuk bízott levelet. Szánták egy óra múlva jön vissza a hírrel: Tízből három a címre vitte, de hét elsőnek Hjomdzsong házánál állt meg. Ahogy sejtette, a védőrség többsége nem is az ő kezében van...

    Rendben, akkor ez a három megbízható ember járjon utána, hogy Hjomdzsong mért toboroz bányászokat. Ezzel kapcsolatosan egyébként egyre aggasztóbb hírek jönnek. A bányászokról kiderült, hogy valójában katonák. Micsoda terv! Miszengék magánhadsereget képeznek ki titokban, mert a királynő elvette tőlük. Mik nem derülnek ki...

    Hallotta, hogy embereit támadás érte, miközben neki kémkedtek. Jusin hvárángjai. Aha, szóval már nem csak ő nyomoz ez ügyben! Dühösen fújtatva elmegy hozzá, akit épp Csuncsu társaságában talál. Beolvas nekik, hogy hagyják abba a Hjomdzsong körüli szaglászást, mert ez az ő feladata. Ő ígérte meg Tokmánnak, és nem engedi, hogy mások beleszóljanak az ügyébe. Vagy talán nem bíznak benne? Jusin tisztázza a helyzetet azzal, hogy azt mondja neki, csak segíteni szeretett volna. Bidám erre azt feleli, el fog jönni majd az az idő, mikor tényleg segítségre lesz szüksége, de akkor majd kérni fogja. Csuncsu közbeszól, hogy kezd türelmetlen lenni. Bidám erre visszaszól neki, hogy ő meg nincs mostanában túl jó kedvében, és ilyenkor vigyázni kell vele, mert nem tud uralkodni önmagán.

    Bidám végül saját maga jár utána az esetnek. Beöltözik Szántákkal sötét ruhába, és belopózik a bányába. A fényt követik, és rá is találnak a hadseregre. Elől Miszengék állnak, arcukon elégedett mosoly. Bidám szörnyülködve nézi őket. Íme, ez az ő műve! Ha nem bátorította volna őket, sohasem fejlődhettek volna idáig.

    Még aznap éjjel visszamegy Jusinhoz, hogy kérjen tőle 1000 katonát másnapra. Jusin visszakérdez: Őfelsége engedélyezte? Bidám annyit válaszol: Bízol bennem? Jusin végül bólint, és megígéri, hogy ad másnapra annyi katonát, amennyi csak kell neki. Bidám elégedetten távozik. Fejben már a holnapi támadást tervezte. Le fogja verni Miszengék lázadását, pont úgy ahogyan Tokmánnak ígérte.

    Számításait viszont teljes mértékben keresztül húzta az, ami másnap reggel történt. Azt pletykálták, hogy érkezett egy legénység nélküli hajó a kikötőbe, amin nem volt más, csak egy láda. A ládában pedig egy levél, amit rögtön hoznak a palotába.

    Sokan jó előjelnek vélik, merthogy Dzsinhüng király idején is jött egy ilyen furcsa hajó, amiről úgy gondolják, maga Ásóka, India királya küldte. Annak idején, a király építtetni akart egy Buddhista templomot, de nem tudta, hogyan kell. A hajón arany érkezett és réz, melyből meg lehetett építeni a Buddha szobrot.

    Na innét gondolják sokan, hogy most is hasonló áldás vár rájuk. Tokmán összehívatja az embereket, hogy ott mindenki előtt vegye át a levelet. Hivatalosan ilyenkor a kormányfőnek kell felolvasni a levél tartalmát. Bidám akkurátusan kezébe veszi a borítékot, kibontja, és...

    ,,A nyugati Buddha neve, a Sillai uralkodó!"

   Megint el kezd remegni a keze. Annyira remeg, hogy Csuncsu kikapja kezéből a levelet. Múlnak a percek, és egyikük sem szólal meg. A többiek kíváncsisága már fokozhatatlan. Mi áll benne?- egyre hangosabban kérdezik. Tokmán követeli, hogy valamelyikük nyissa már ki a száját. Csuncsu bizonytalanul Bidámra néz. Aztán mégis felolvassa, mire mindenkibe bennakad a levegő. Ez csak egyet jelenthet: Bidám lesz a király! Bidám Miszengéket bámulja. Ez az ő művük! Megint a háta mögött szervezkedtek! A bitangok!