45. rész:

    Bidámnak végre sikerült meggyőznie Hjomdzsongot, hogy engedje el, és menjenek vissza a palotába. Hjomdzsong szólt az egész kémcsapatának is, ami jó, főképp ha jelentős túlerővel kell majd szembenézniük. Bidám nem tudta, mi fogja fogadni őt a palotában, de nagyon remélte, hogy Tokmán még életben van. Szívének minden dobbanásával a lányért aggódott. Az ő hercegnője nem halhat meg! Nem, azt nem élné túl!

    Na végre, megérkeztek. Azt a mindenit, hiszen itt kaotikus állapotok vannak! Hjomdzsonggal jól gondolták, a palotában egyszerűen elszabadult a pokol. Bidám a kémcsapattal együtt felmászik a keleti kapun, és felülről lődözi nyíllal a népet. Mindenki ellensége, aki Tokmánt támadja. Áhá, már látja is a lányt! Ott áll hváráng ruhában Csuncsuval és Jusinnal. Leugrik hozzájuk.

Amazok csodálkozva néznek rá, de Bidám inti nekik, ne tátsák itt a szájukat. Gyerünk már, meneküljenek! Lassan, az ellenséget kaszabolva eljutnak a hátuk mögött lévő kapuhoz. De akkor egy újabb sereg ront rájuk. Úristen, ha ezek üldözőbe veszik őket, egyikük sem éli túl ezt a napot! Jusin viszont hatalmas önfeláldozást tesz értük. Bidám karjába löki Tokmánt.: Vidd el innét! Aztán bezárja a kapukat.

Egy pillanat alatt döntődött el az egész. Még Bidám fel sem ocsúdott, Tokmán már sírni kezdett. A bezárt kapunak rontott, hogy Jusin nyissa ki, mert nem akarja őt itt hagyni. Nyissa ki, nem megy el nélküle. Bidám most nem lacafacázik, felkapja Tokmánt, és a vergődése ellenére, felrakja a lóra. Aztán mögé ül, és elvágtáznak, amilyen gyorsan csak tudnak. Közben ezerszer is megköszöni magában, hogy Jusin ilyen önzetlenül feláldozta magát értük.