50. rész:

    Összedugják a fejüket, és mindannyian azon tanakodnak, hogy hogyan kellene bevenni a ,,bevehetetlen" Dejjá erődöt. Nagy hadvezérek, politikusok, gondolkodók... semmire sem jutottak. Tokmán is egyre elkeseredettebb, mert nem tudja, hogyan győzhetne Misil ellen. Dzsukbángnak támad az a jó ötlete, hogy talán el kellene zárni az erődbe folyó vizet, és ezzel kicsalogatni a falak közül az ellenséget. Rögtön tájékoztatják róla, hogy ez azért lehetetlen, mert több folyó is folyik oda.

    Bidám viszont továbbfejlesztette az ötletet. És mi volna, ha elzárás helyett megmérgeznék a folyókat? Az erőd napokon belül kész pokollá változna, és ez kivitelezhető terv. A többiek csak ott ültek előtte, és iszonyodva meredtek rá. Igen, ők álmaikban sem tudtak volna ilyet kitalálni, mert ez rémesen hangzik! Bidám viszont nem sokat adott a véleményükre. Tokmánra nézett. A hercegnő bólintott. Igen, ez jó! Viszont egy aprócska változtatás kell. Nem mérgezik meg a vizet, hanem csak elterjesztik a hírét. Ezzel ugyanolyan hatást érnek el.

    Tokmán Bidámmal viteti el a levelet Misilnek, amiben az áll, hogy amennyiben nem adja meg magát, meg fogják mérgezni a vizüket. A fiú húzódzkodik a feladat elől. Azt kérdezi a szigorú arcú hercegnőtől, mért én vigyem? Tokmán viszont csak annyit válaszol: Teljesítsd a parancsot!

    Tehát Bidám fehér zászlót lengetve az ellenség követeként belovagol a Dejjá erődbe, és egyenesen Misil elé vezetik. Az asszony elolvassa Tokmán üzenetét, mire mérgében összegyűri a levelet, és a képébe dobja. Nem fog eleget tenni a kérésnek! Nem fog találkozni Tokmánnal! És Bidám is feleslegesen járkál ide, hacsak nem akar átállni az ő oldalára. Bidám erre még csak nem is válaszol, inkább provokálni kezdi Misilt: Mi az, talán fél Tokmánnal találkozni?

    Most Szolvon zavarja meg őket, kihívja Misilt öt percre. Bidám mosolyog, hiszen nagyon jól tudja, miről beszélgetnek ezek ketten kint. Egyértelműen bejött Tokmán csele, Misil emberei már most dezertáltak az erődből. Akik maradtak, azok már tényleg nagyon fanatikusok lehetnek, hogy még az életüket is feláldoznák Misilért. Az emberek közt kezd eluralkodni a pánik, Misil pedig kénytelen lesz beismerni, hogy Tokmán sarokba szorította őt.

    Misil visszatér, és most már higgadt hangon közli, hajlandó találkozni Tokmánnal. Menjen, üzeni a hercegnőnek, ott lesz az adott időpontban és helyen. Bidám visszatér, és tájékoztatja Tokmánt. A lány elégedett, habár mindenki más körülötte fel van háborodva a tervétől. Ugyanis Tokmán azt akarja olyan nagyon megbeszélni Misillel, hogy hagyják abba a harcot. Nem akarja megölni se őt, sem az embereit. Ahhoz ők túlságosan értékesek Sillának. Ne akarjanak hatalomra törni, inkább hódoljanak be neki. Szüksége van Misilre.

    Eljött a nagy találkozás, és a katonák feszülten várták, mi lesz a megbeszélés végeredménye. Bidám talán a legidegesebb mind közül, hiszen neki múlik a legtöbb rajta. Szereti Tokmánt, és őt akarja királynőjének, de egyben az anyját sem akarja elveszíteni. Misil életéért aggódott, még akkor is, ha ez a szívtelen asszony eldobta őt. Lélegzetvisszafojtva figyeli őket. Túl hamar végeztek! Ajjaj, ez nem jelent jót! Mégsem sikerült megállapodniuk?

    Misil elmegy, Tokmán pedig szomorúan ülve marad. Bidám halkan, reménykedve kérdezi: Sikerült? Tokmán inti, hogy nem. Misil, Misil... Mért vagy ilyen makacs?! Hát te sosem adod fel? Még akkor sem, mikor már tényleg legyőztek? A fiú anyja után szalad. Megállítja a kordét, és követeli, szálljon ki belőle. Misil csodálkozva nézi őt. Kérdezi, mért jött utána? Bidám előveszi a levelet, amiben ott van Misil halálos ítélete.

    Elmeséli Misilnek, hogy ezt a levelet Tokmántól lopta. Misil ennyit kérdez: Tokmántól loptad? Bidám elkomorodik: Igen! Mert nem engedhette, hogy így végezze! Ez túl... túl kegyetlen lett volna. De ha nem tér észhez Misil, és nem fogadja el Tokmán békeajánlatát, akkor odaadja a lánynak, hogy szabadon felhasználhassa ellene. Megfenyegette a saját anyját, de inkább könyörgésnek hatott. Misil a lehető leváratlanabbul reagált: Meg akarta cirógatni fia arcát.

    Bidám lélegzete eláll. Az anyja megérinti őt?! Most komolyan? A szíve a torkában kezd dobogni, tekintete Misil arcára tapad. Az anyján látszik, minden vágya az volna, bárcsak átölelhetné őt, de végül keze lehullott. Nincs joga hozzá. Évekkel ezelőtt eldobta magától ezt a gyermeket, most már nem követelheti vissza a szeretetét. Bidám könnyek között nézi anyját. Misil viszont elfordul tőle, és szótlanul elmegy.

    Még aznap Tokmán mozgósította összes seregét, és a Dejjá erődhöz vonulnak. Készülődnek a támadásra, de aggasztó híreket kapnak. A Szokhám erőd védelmét hátrahagyva 20000 fős sereg indult el Misil védelmére. Tokmán döbbenten értesült róla. A tanácsadói azt mondják neki, azonnali támadást kell indítaniuk, nem várhatják meg, míg ideérnek az erődből! A lány viszont nemet int.

    Bidám odamegy hozzá, hogy megkérdezze, min gondolkodik. Tokmán azt mondja neki, Misil visszafogja küldeni a csapatot. A fiú azt kérdezi: Honnét veszed ezt? Mire a hercegnő elmeséli neki, hogy mikor nemrég beszélt Misillel, meglátta benne az uralkodót. Figyelje meg, Misil nem fogja hagyni, hogy a Szokhám erődöt elfoglalják a pekcseiek! Még a saját élete árán sem!

    A fiú szemöldökét ráncolva mered Tokmánra. Akkor... akkor Misil fel fogja adni a küzdelmet? A hercegnő erre számít? A lány bólint. Reméli, hogy feladja! Mert ha nem, akkor rájuk itt és most mindannyiukra halál vár. Egy 20000 fős csapattal nem bírnak el.

    Bidám elfordul. Ó, szóval ez a helyzet! Idejutottunk hát... Milyen érdekes, hogy a fiú végig tisztában volt vele, hogy a saját anyja ellen harcol, és ebben a küzdelemben még arra is sor kerülhet, hogy meg kell ölnie Misilt, és mégis... Valamiért sosem hitte volna, hogy elér ehhez a ponthoz. Már pedig innét már nincs visszaút! Vagy az anyja, vagy a szerelme? Kettejük közül választania kell végre!

    Várakoznak, várakoznak, egyre csak várakoznak... Bidám nem tud odafigyelni arra, hogy ki milyen taktikával támadná meg a várat. Egyre csak gyötrődik, és a legrosszabb az egészből az volt, hogy senki sem láthatta rajta, milyen szenvedésen megy keresztül. Neki Tokmán mellett a helye! Szíve minden dobbanásával a lányért él. De az anyja... Az Isten szerelmére, senki nem várhatja el tőle, hogy hagyja az anyját meghalni!!!

    Végre jön a futár, hozza a hírt. A Szokhám erőd serege visszafordult. Pontosan úgy, ahogy Tokmán megjósolta. Misil feladta a harcot. Bidám egy pillanatig nem hisz a fülének. Ez tényleg lehetséges? A nagy Misil behódol?

    Nem! Váratlanul olyan élesen hasít bele a felismerés, mintha csak egy karddal szúrták át volna a szívét. Az anyja soha de soha nem fog behódolni! Ez száz százalékig biztos! Misil nem szolga, ő királynő! Nem volna képes hű alattvalója lenni Tokmánnak, ami azt jelenti... Azt jelenti, hogy...

    Bidám szó szerint eldobta kardját, és se szó se beszéd mindent hátrahagyva futni kezdett. A Dejjá erőd már ki is tűzte a fehér zászlót. Betöri a kaput és egyre csak rohan. Misil, Misil, Misil! Oda kell érnie! Mielőtt még nem késő! Gyerünk, gyerünk, gyorsabban!

    Kifulladva esik be anyja lakosztályának ajtaján. Felnéz, és a szíve egy pillanatra megáll a látványtól. Misil... a trónszékben... egyszerűen fenséges! Eléje botladozik, és lenyűgözve nézi őt. De valami nem stimmel! Mért ilyen szótlan? Mért ilyen sápadt? Olyan mozdulatlan... És ekkor veszi észre anyja lábánál az üvegcséket. Térde esik, megfogja az egyiket. Méreg volt bennük... Misil megitta a mérget!

    A fiú sírva fakad, és ordítani kezd anyjával, mért tette ezt. Misil halk, de határozott hangon kéri, ne emelje fel vele szemben a hangját. Már csak 15 perce van hátra.

    Bidám felemelkedik, szemeiből megállás nélkül folyik a könnye. Csalódottan nézi anyját. Azt mondja neki: ,,Mit vár? Szólítsam most az egyszer anyámnak? Vagy talán maga fog bocsánatot kérni, és bevallja, hogy mindig is szeretett?"

   Misil elmosolyodik. Válaszol: ,,Ugyan, ez a Misil nem tesz ilyet! Nem kéri, hogy szólítsd anyának, és nem kér bocsánatot sem! És a szeretet? Mi az, hogy szeretet? Ha szeretsz valakit, akkor magadénak követeled! Te is követeld magadénak Tokmánt! Nem osztozkodhatsz rajta! Sem Jusinnal, sem Csuncsuval, sem senkivel!"

    Bidám azt válaszolja: ,,Majd én eldöntöm, hogy mihez kezdek a szerelmemmel!" 

   Misil, mintha meg sem hallotta volna, úgy folytatja.: ,,Tudod, én a hatalomért akartam megszerezni Sillát. Te viszont azért, hogy tiéd lehessen Tokmán. Ez veszélyesebb!"

   Bidám azt mondja: ,,Tokmán hercegnő trónra fog jutni az én segítségemmel, és ő lesz maga Silla!"

   Misil elmosolyodik.: ,,Milyen törékeny a te piciny kis lelked... Túl nehéz hozzá a te nagy álmod!"

    Ezután Misil dőlni kezdett, és Bidám utánakapott, le ne essen a székről. Anyja elutasítja a segítségét, és egyenes tartással visszaül. Tekintetét mereven előreszegezi, csak annyit kérdez: ,,Hol van már Tokmán?"

    Mire a lány megérkezett, Misil halott volt. Bidám olyan mély szomorúsággal nézett a lányra, hogy az egyből tudta, későn érkezett. Tokmán szótlanul könnyezik. Bidám nem tud tovább ott maradni, elfut a hercegnő mellett. A lány utána kiált, de nem áll meg. Nem, most a lehető legmesszebbre kell jutnia. És olyan gyorsan, amennyire csak lehet.