61. rész:

    Bidám teljesen összezavarodva néz a merénylőre, aki megpróbálta őt megölni. A királyi őrség tagja, ez már biztos, de akkor sem akarta elhinni, hogy Tokmán küldte volna ellene. Nem, ilyet nem tenne az ő királynője! Vagy mégis? Ráordított arra az emberre, hogy nyissa már ki a száját, válaszoljon: KI KÜLDÖTT?!?! Eltelt pár feszült másodperc, és végre kibökte: ,,Éljen a királynő! Halál Silla ellenségére!"

    Bidám elvágta a torkát. Vértől csatakos, hitetlenkedő arccal meredt maga elé. Egy egész világ omlott össze benne. Tokmán... elárulta őt. Erre nincs is jobb szó. A királynő a halálát akarja. Nem azért küldte el a fővárosból, hogy megvédje, hanem pont ellenkezőleg, mert meg akarta öletni. Hjomdzsong ráadásul még kárörvendően a képébe is nevet közben. Hát persze, ő és a nemesek most mind a hasukat foghatják. Hiszen ők megmondták, Bidám sült bolond, ha a szívét követi. Mért nem figyelt oda az ő szavaikra?

    Most nem képes a jövőt tervezni. Nem, még nem. Hjomdzsongot hátrahagyva őrült módjára bolyongani kezd az erdőben. Fától-fáig tántorog, azt sem tudja, már hol jár. Aztán megbotlik, és nekizuhan az egyiknek. Törzse mentén lecsúszik a földre, szemében még mindig a sokk tükröződik. Próbál gondolkozni. Igazán próbál, de nem megy. Egyszerűen még mindig csak az villog az agyában nagy, piros betűkkel, hogy: TOKMÁN ELÁRULT ENGEM!

    Semmihez sem volt fogható ez a fájdalom. Ó te jó ég, ez a kín! Ez a mély szenvedés... Tokmánnak nem kell megölnie őt, mert már most halottnak érzi önmagát. Misil elhagyta, Munno eltaszította, de ez mind semmi. Semmi ehhez az észveszejtő gyötrelem mellett. Teljesen átadta magát a szerelemnek. Annyira azonosult vele, hogy most... most már nincs értelme tovább élnie. Tokmán elárulta őt. Végül ő is elárulta őt.

    Csak egy dolog nem hagyta nyugodni, és az a miért. Miért tette ezt vele a királynő? Miért?

Kutatni kezdett emlékei között, és így rádöbbent az igazságra. Tokmán egyszer azt mondta neki: ,,Én Sillába vagyok szerelmes. Talán fájdalmas ez a teher, hiszen gyakorlatilag mindenről le kellett mondanom az országért, de én akkor is Sillát szeretem. Ám így hogyan viszonozhatnám a te szerelmedet, Bidám? A valódi szerelem teljes odaadást kíván. Kettőtöket egyszerre nem szerethetem. Vagy az egyiket, vagy a másikat végül el kellene árulnom!"

    Aztán Csuncsu kérdése: ,,Tényleg azt hiszed, hogy őfelsége érez irántad valamit?" Bidám most már értette, mért kérdezte tőle ezt a kis herceg. Csuncsu már akkor tudta azt, amit ő nem. Hogy Tokmán az életére fog törni a hatalomért. Mert a királynő félt Bidámtól és a híveitől. Félt attól, hogy Misil családja valóban képes volna Bidámot királlyá koronáztatni. Félt Bidámtól, hogy a trónjára tőr.

    És azt is tudja, mikor kezdődött ez a félelem. Pontosan ott, fenn a hegyen. Anyja halála után Bidám őszintén bevallott Tokmánnak mindent. Ó, milyen naiv volt... Abban reménykedett, hogy Tokmán cserébe nem löki el magától. Pedig gondolhatta volna, hogy ez lesz. Attól a perctől kezdve ő nem volt Bidám többé. Ő utána már csak Misil fia volt. Misil fia, akitől rettegni kell. Akitől a trónját félteni kell.

    Ha lehunyta szemét, még most is maga előtt látta a lány arcát. Tokmán a tenyerébe helyezte a gyűrűt, és azt kérdezte tőle: ,,Bízol bennem?" És Bidám azt mondta: ,,Igen!" Megbízott királynőjében! Az életét adta neki! Mindenét neki adta! És cserébe mit kapott? Tokmán egy gyűrűt adott, hamis szerelmének jelképét. Talán ezzel jelölte meg? Ez volt a záloga annak, kire lőjön a küldönce? Vagy ez volt a fizetség. Biztosan azt mondta: ,,Nyírd ki Bidámot, aztán vedd el tőle a gyűrűt! Az a tiéd lehet jó szolgálatodért."

 

    Bidám végre összeszedte magát. A düh erőt adott neki. Tokmán elárulta őt, és ezért bosszút fog állni rajta. A királynő a hatalmát féltette tőle? Tokmán Sillát szereti? Jó! Akkor Bidám maga lesz Silla! Királlyá fogja koronáztatni magát. Beteljesíti Tokmán legvadabb rémálmát! Magához ragadja az uralmat! Többé nem kell Tokmánnak cipelnie ezt a terhet. Ó, nem! Leveszi a válláról. Bidám végre el fogja foglalni jogos helyét a trónon, és a nép behódol neki, Tokmánnal együtt!

    Határozottan felállt, gondolkodás nélkül cselekedett. Tetteit már nem ő, hanem a bosszú vezérelte. Vérre szomjazott, sokkal jobban, mint az előbb. De most nem fog esztelenül gyilkolászni. Nem, nagyon is tudatosan fog pontról pontra haladni. Elsőnek is küld egy szép szerelemes üzenetet az ő kedvesének. Reméli, Tokmán örülni fog neki.

    Visszament a merénylő mozdulatlan testéhez, és hozzászíjazta egy lóhoz. Mielőtt útjára indította volna lovat, a gyűrűt nyakláncra akasztotta, és elhelyezte a holttest nyakában. Íme, innét tudni fogja az ő Tokmánja, hogyan döntött! Rácsapott a ló farára, aki nyihogva elvágtatott. Bidám eszelős vigyorral a képén nézett utána.

    Aztán hazament, és levetette cuccait. Megmosakodott, és felvette hadi öltözékét. Így fog megjelenni Misil családja előtt! Elment a barlangba, ahol már vártak a nemesek. Bidám egy ideid hallgatta kétségbeesett veszekedésüket, aztán belépett közéjük. Azok döbbenten elhallgattak. Bidám rájuk nézett, és csak ennyit mondott neki: ,,Maguk szánalmasak!"

    Hogy mennyire szánalmasak, az is mutatja, hogy a sértés ellenére úgy vigyorogtak, mint a tejbe tökök. Mint a gyerekek az óvodában, mindenki gyorsan helyet foglalt, és árgus szemekkel figyelték Bidám minden mozdulatát. Amaz főúrhoz méltón leült közéjük, és vázolta a tervet. Meg fogják támadni Szorabolt. Nem, nem fognak kivonulni a fővárosból. Régen Misil pont itt hibázott. Bevonult a Dejjá erődbe, pedig nem szabadott volna neki. Mindenki, aki elhagyja a fővárost, azt automatikusan Silla ellenségének kiáltják ki. Bidám viszont teljesen törvényesen akarja átvenni az uralmat. A nemesek és a nép támogatását akarja élvezni. Ez az ő célja, amivel végül meg fogja hódítani a trónt.

   Miszeng még mindig értetlenkedeik. De hát hogyan támadhatnák meg a palotát ilyen kis sereggel? Bidám csak legyint. Ne aggódjanak, seregük folyamatosan nőni fog, ahogy érkezni fognak a támogatók.

    A Dedok hegyre küldi fel a csapatokat, amik közben visszaszöktek a királynő seregéből Hádzsonghoz, Bodzsonghoz és Miszenghez. Hjomdzsongnak azt parancsolja, hogy ha szól, akkor azonnal hívja vissza a csapatokat. Vár egy kicsit, közben elképzelte, micsoda felfordulás lehet a palotában. Tokmán mostanra már biztosan sejti, hogy a nemesek körében lázadást tört ki. Jusinját, az ő drágalátos Jusinját fogja ellene küldeni. Hah, mintha egyáltalán az a hülye bármiben is vele egyenrangú ellenfele lehetne! Most is olyan cselt tartogat számukra, amit biztosan nem tesznek zsebre! Jusin, figyelj, és tanulj! Így csinálják ezt a nagyok.

    Hjomdzsong hozta a hírt: Jusin és az ő csapataik összecsaptak. Bidám bólint.: ,,Jó, akkor most életbe lép a korábbi parancsom! Hívd vissza őket!" Mindenki értetlenül néz rá. Miért? Ez csak ál-támadás volt? De akkor mi a cél, ha nem a palota? Bidám elmosolyodott.: ,, A cél? A Mjonghváli erőd! Jusin bizonyára annyira megijedt attól, hogy a Dedok hegyen keresztül akarok betörni a palotába, hogy a közeli erődből is segítséget hívott. Így tehát az, most tök üres. Gyerünk, foglaljátok el!"

    Egy óra sem kellett, és Bidám a főkapun sétált be a Mjonghváli erődbe. Ő és Misil családja elégedetten ültek le a tanácsterembe, mostantól ez lesz az ő főhadiszállásuk. Hát igen, egy lángelme, az már biztos, de nem akarta elbízni magát. Ez csak egy picike kis csata volt, amiben szerencsére győzedelmeskedett. Na de most jön még csak a háború! És mivel a palota és az erőd között alig 4 mérföld a távolság, ezért túl sokáig nem lesz tartható ez az állapot. Két tűzfészek a fővároson belül? Nagyon veszélyes... Tokmán mihamarabb azon lesz, hogy megoldja ezt a problémát. Bidámnak viszont még idő kellene. Idő, hogy meggyőzze a népet és a nemeseket, hogy őmellé álljanak inkább.

    Úgy döntött, törvényesen fogja kimondani a királynő trónfosztását. Mivel ő a kormányfő, és a tanácstagok közül hét ott ül közöttük, ezért simán összehívhatja az urak tanácsát. Gyorsan felöltik fehér göncüket, és visszaülnek az asztalhoz. Protokollhoz méltón megnyitja a gyűlést. Aztán egyenként, pontba szedve felsorolja, mért találta Tokmánt méltatlannak a posztjára.:

   ,,A királynő nem tudta megtartani Dzsinhüng király által szerzett területeket. Női mivolta lévén a kínai követek megalázták, és vele együtt Silla nevét is porba tiporták. Mivel a szomszédos országok sem tisztelik, mint női uralkodót, ezért folyamatos támadások érték Sillát az utóbbi években. Még Ásóka hajóján érkező jóslat is megmondta, a jogos uralkodó Bidám. Ez, és a többi érv egyértelművé tette, a királynőnek távoznia kell! A kormányfő ezennel felszólítja, hagyja el a trónját, és vonuljon vissza!"

    Amint ezt aláírták, kiplakátolták az egész városban. Közszemlére tették, Tokmánnak is nyíltan hadat üzenve. Bidám magában mosolyogva találgatta, a nő vajon tudja-e már, hogy valóban Bidám áll a háttérben. Vagy naivan még mindig azt hiszi, hogy sikerült őt megöletnie? Megérkezett-e már hozzá a kis szerelmes üzenete? A gyűrűből rá fog jönni, mit akart vele közölni? Ilyen kérdések foglalkoztatták.

 

    Bidám szemöldökét ráncolva nézte Szántákot és Dzsukbángot. Mit keres itt ez a két jómadár. Dzsukbáng azt mondja, egy levelet hozott neki őfelségétől. Bidám gyanakodva átveszi tőle. Amint elolvasta, úgy elkezdett remegni a keze, hogy zörgött benne a papír. Mit jelentsen ez?! Az állt benne, hogy: ,,Én, Tokmán lemondok a trónról, és Csuhvá-járásba megyek. Keress ott Bidám kettőnknek egy kolostort, ahol eléldegélhetünk. Ami még hátra van nekem, azt veled szeretném tölteni."

    Legszebb álma sem lehetett volna ilyen szép, mint ami ebben a levélben állt. Bidám meredten nézte a papírt, az írást rajta. Valódinak tűnt! Ez Tokmán írása! De nem lehet igaz! Nem, egyszerűen...

   Ha ez igaz, akkor Bidám életének itt és most vége. A királynő ellen fordult, pedig valójában Tokmán nem is akarta megölni őt? Nem, azt nem élné túl, ha ez kiderülne...

    Dühösen felpattant, és megragadta Dzsukbángot. Rázni kezdte, mint egy ócska rongyot, és ordított vele: Magyarázza meg, mit jelent ez?! Dzsukbáng hebegve kapkodott levegő után. Kérlelte, hogy ne ölje meg, ő csak a levelet hozta, ő nem tehet semmiről. Bidám Szántákra néz, aki bólint. Dzsukbáng nem hazudik, már tegnap este ott várt rá Csuhvá-járásban a levéllel, de mivel Bidám nem ment oda, ezért visszajöttek Szorabolba. A városban látták a falragaszokat. A plakátokon az állt, hogy itt tartózkodik az erődben. Ezért jöttek ide. Pedig tudatában voltak, hogy az életükkel játszanak, mégis átadták neki az üzenetet.

    Bidám teljesen összezavarodva visszarogy az asztalhoz. Szóval Tokmán ezt a levelet még akkor írta, mikor nem sejtett semmit arról, hogy a nemesek lázadást terveznek. Olyan őszintének tűnik... A férfiban felébred a remény, hogy a királynő talán mégsem árulta el, talán csak egy félreértésről van szó. Aztán nevetni kezdett. Szánták és Dzsukbáng tátott szájjal nézték őt. Bidám a küldönc felé fordul.: ,,Menj vissza őfelségéhez, és mondd meg neki, azt üzenem, hogy nem tud becsapni! Bidám, akit annyira holtan akar látni, él és virul. Szórol-szóra így add át neki az üzenetet!"

    Amint Dzsukbáng elment, Bidám megbízta Szántákot egy feladattal: Nézzen utána ennek a Hükszánnak a királyi őrségből, aki el akarta őt tenni láb alól. Tudja meg, hogy ki volt a valódi megbízója. Bidám most már bizonyosságot akart, hogy Tokmán volt-e az, vagy sem. Mert ha nem... Ha a királynő mégsem árulta el... Ha valóban azt tervezte, hogy őérte lemond a trónról, és kettecsként éltek volna Csuhvá-járásban... Akkor Bidám óriási hibát követett el. Megbocsáthatatlant!

   Egyedül marad, és türelmetlenségében fel-alájárkált. Azon gondolkozott, mi lehet most a palotában. Jusin haditerveken töri a fejét? Tokmán már megkapta az üzenetét? Mi lehet? Már nem volt olyan magabiztos, mint idáig. És arra sem tudott koncentrálni, amire kellett volna. Állandóan csak a levelet nézte, amit összegyűrve ott hagyott az asztalon. Kétségbeesés fojtogatta. Mi van ha hibázott? És mi van, ha nem? Válaszokat akart a kérdésére.

    Szántákot szólongatta.: ,,Őrök, itt van már Szánták? Megérkezett már?" Nem mond senki semmit. Ehelyett jön Miszeng óriási vigyorral a képén. Bidám gyorsan eldugja a levelet a szemük elől. Kérdezi, mi van, mért zavarják? Miszeng jó hírekkel szolgál, többen is átálltak az ő oldalukra, pont úgy ahogy akarták. Seregek érkeznek a segítségükre, csak egy kicsit kell még kitartaniuk. Bidám bólint, de már nem is érdekli az ügy.

    Aztán jön Hjomdzsong, aki egy szórólapot hoz neki. Azt mondja, teli van ezzel a város. Bidám kíváncsian olvassa, mi áll benne.: A kormányfő megfosztat tisztségétől, és Silla ellenségévé nyilvántartóik. Bidámot és híveit meg kell ölni! A királynő a lázadást el fogja fojtani. Aki Bidámnak engedelmeskedik, az szintén halál fia!

    Hogy az a... Szóval Tokmán így gondolta, hogy éljenek együtt Csuhvá-járásban?! Na, most akkor hogy hihet neki ezek után?! Az a nő a halálát akarja!

    Bidám dühösen összegyűri a papírt, és a földhöz csapta. Felspannolva indul a lelkesítő beszédre, amire korábban felkérték. Olyan cifrán fogalmazta meg, hogy a katonák, akik odagyűltek, éljeneztek neki. Bidám elégedetten nézi őket. ,,Ez az, tomboljatok csak! És harcoljatok, tegyetek engem királlyá! Fosszuk meg Tokmánt az uralkodástól!"